Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Sandner, Ingo: Restaurátorművész vagy restaurátormérnök?

teszi ki magát. Nyilvánvalóan a gyakorlat a viták többségét ma­gától megoldja. De a munkamegosztás kérdése és a tevékenység célja komolyabb annál, mint a varázsló inas iróniája, akinek a szerepében találhatja magát a restaurátor, és ezért nem marad­hat szó nélkül. Valaha a restaurátor volt az, aki végül elvé­gezte a munkát és akinek a "művészete" - itt inkább az érzelem és a kézműves ügyesség értelmében - az eredményt szavatolta. Köz­ben elégszer vezették-a "szellemek" a restaurátor kezét, itt a természet- és művészettudósokra gondolok, vagy mint az ma már nem ritka, ezek a szakemberek maguk restaurálnak. Mint azt az elején megállapítottuk, a műtárgy az ember leg­magasabb szintű esztétikai aktivitásának tárgyiasult eredménye. A művészi folyamat, tehát egy műtárgy létrehozása, a mindenkori művész személyiségéhez, teljesen specifikus képességeihez, vi­lágnézetéhez és társadalmi kapcsolataihoz kötödö folyamat. Min­den műtárgy túlnyomó részben szellemi termék és nem műszaki produktum. Ezzel a műtárgy az emberi találékonyság anyagiasult termékei között különleges helyet foglal el. A "restaurálás" fogalma ezzel döntően eltér a "javitás" fogalmától. Tehát nem arról van szó, hogy egy tárgyat ismét működőképessé kell tenni vagy netán renoválni, hanem egy olyan feladatról van szó, amelyet csupán mérnök-műszaki beavatkozás utján nem lehet megoldani. 1978-ban E. van Wetering a restaurátorok II. Nem­zetközi Szemináriumán Veszprémben, előadásában arra mutatott rá, hogy az anyagértékelés és az ezzel összefüggő esztétikai szem­pontok, amelyekre a restaurátornak ügyelniük kell, munkájuk fon­tos részét alkotják.1 ő akkor hivatkozott Günter Brandmann cik­kére is, amelynek cime "Az anyagértékelés változása a XIX. sz. 2 művészetelméletében" volt. Ezzel érintettünk még egy fontos tényezőt. Az anyageszté­tika iránti érzékenység alapiskolája, az anyagtól függő felüle­ti hatások szerepének ismerete a műtárgy összbenyomása szem­pontjából. Mindannyian tudjuk, hány műtárgy szenved tartós ká­rosodást, mert a konzerválási beavatkozások az eredetileg ter­vezett felületi behatásokat megváltoztatták. Itt többek között a számos polikróm faszoborra gondolok, amelyek kék azurit-ruhá- zatát méhviasszal erősítették oda és ma már feketés-zöld elszi- neződést mutatnak. 109

Next

/
Thumbnails
Contents