Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Sandner, Ingo: Restaurátorművész vagy restaurátormérnök?
teszi ki magát. Nyilvánvalóan a gyakorlat a viták többségét magától megoldja. De a munkamegosztás kérdése és a tevékenység célja komolyabb annál, mint a varázsló inas iróniája, akinek a szerepében találhatja magát a restaurátor, és ezért nem maradhat szó nélkül. Valaha a restaurátor volt az, aki végül elvégezte a munkát és akinek a "művészete" - itt inkább az érzelem és a kézműves ügyesség értelmében - az eredményt szavatolta. Közben elégszer vezették-a "szellemek" a restaurátor kezét, itt a természet- és művészettudósokra gondolok, vagy mint az ma már nem ritka, ezek a szakemberek maguk restaurálnak. Mint azt az elején megállapítottuk, a műtárgy az ember legmagasabb szintű esztétikai aktivitásának tárgyiasult eredménye. A művészi folyamat, tehát egy műtárgy létrehozása, a mindenkori művész személyiségéhez, teljesen specifikus képességeihez, világnézetéhez és társadalmi kapcsolataihoz kötödö folyamat. Minden műtárgy túlnyomó részben szellemi termék és nem műszaki produktum. Ezzel a műtárgy az emberi találékonyság anyagiasult termékei között különleges helyet foglal el. A "restaurálás" fogalma ezzel döntően eltér a "javitás" fogalmától. Tehát nem arról van szó, hogy egy tárgyat ismét működőképessé kell tenni vagy netán renoválni, hanem egy olyan feladatról van szó, amelyet csupán mérnök-műszaki beavatkozás utján nem lehet megoldani. 1978-ban E. van Wetering a restaurátorok II. Nemzetközi Szemináriumán Veszprémben, előadásában arra mutatott rá, hogy az anyagértékelés és az ezzel összefüggő esztétikai szempontok, amelyekre a restaurátornak ügyelniük kell, munkájuk fontos részét alkotják.1 ő akkor hivatkozott Günter Brandmann cikkére is, amelynek cime "Az anyagértékelés változása a XIX. sz. 2 művészetelméletében" volt. Ezzel érintettünk még egy fontos tényezőt. Az anyagesztétika iránti érzékenység alapiskolája, az anyagtól függő felületi hatások szerepének ismerete a műtárgy összbenyomása szempontjából. Mindannyian tudjuk, hány műtárgy szenved tartós károsodást, mert a konzerválási beavatkozások az eredetileg tervezett felületi behatásokat megváltoztatták. Itt többek között a számos polikróm faszoborra gondolok, amelyek kék azurit-ruhá- zatát méhviasszal erősítették oda és ma már feketés-zöld elszi- neződést mutatnak. 109