Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Sandner, Ingo: Restaurátorművész vagy restaurátormérnök?

Ha előadásomban ilyen nyomatékosan utalok a műtárgyak restaurálásához szükséges érzékenységre és magasfoku művészi beleélést képességre, úgy ezzel nem akarok a restaurátor szakmai képe köré dicsfényt varázsolni, hanem inkább kiindulási pontot keresek az elején feltett kérdés válaszához.

A restaurátor munkájában két területet külön kell választani, még akkor is, ha ezek végeredményükben és a munka célját tekintve teljesen nem is választhatók szét.

Először is adott a többnyire kézműves-műszaki probléma, tehát a műtárgy anyagi összetevőinek konzerválása és adott a tárgy esztétikai és ezzel elvont oldala. Minden festményrestaurátornak égnek áll a haja arra a gondolatra, hogy egy tudományos kollektíva egy laborban olyan eljárásokat fejlesszen ki, amelyek a műtárgyat kifogástalanul beágyazzák szintetikus anyagokba, ilymódon azt konzerválják és az évszázadokon keresztül sérülés nélkül vészeli át az idő múlását. A műszaki teljesitmény dicséretet érdemel, azonban az eredeti jellegéhez képest eltorzított műtárgy közelebb áll a veszteséghez mint a megmentéséhez. Bármennyire is úgy áll a helyzet, hogy ma már egy restaurátor sem dolgozhat sikeresen a természettudományos munkatárs bevonása nélkül, a műtárgy eredetiségének és egyediségének megtartására vonatkozó döntést csak művészetileg gyakorlott szakember hozhat.

A beleélési képesség, a legfinomabb szinárnyalatok látásának képessége, mindenegyes műtárgy különleges jellegének kiérzése, mindez annyi szubjektív tudást igényel, hogy ennek feltételeit csak sokéves műszaki gyakorlat, saját alkotó munkák, a művészeti élmény önmagában teremtheti meg. A szakmai képen belül ennek a szempontnak az aláértékelése rutin technológiákhoz vezetne, hozzárendelt gépezettel. így egy erre beprogramozott computer ugyan a betáplált szinértékek alapján rövid időn belül ki tudná számítani a középértéket, de ez nem lesz használható javaslat még pl. egy semleges retus-nűvelethez sem. Gyakorlott érzék és beleélési képesség nem állítható elő géppel. Kétségtelen, hogy egy ragasztó kifejlesztése, fényálló bevonatok tesztelése, felhasznált a- nyagok elemzése, stb. nem a művészi érzék dolgai, hanem inkább a tudós mérnöki teljesítménye. Itt van minden munkamegosztás világos határa. Mindenkinek kell ismernie a másik területét, és senki sem pótolható.

110