Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Pájer Károly: Az ötvöszománc kiegészítésének problémái

hogy eredeti módszerekkel, tűzzománccal egészítsek ki hiányzó részeket. Ezeket a kísérleteket nem múzeumi tárgyakon, hanem a rendelkezésemre álló magángyűjtemények anyagán, illetve általam készített mintadarabokon folytattam.

Ez a cél számtalan kérdést vet fel:

1. Mi a zománc?

2. Milyen összetételűek a zománcok?

3. Hogyan kötődnek a fém felületéhez?

4. Hogyan lehet úgy magas hőfokon kiegészíteni, hogy az eredeti zománc ne sérüljön meg?

5. Hogyan lehet előállítani különleges, alacsony olvadáspontu zománcot?

6 . Mik a kiegészítés határai?

7. Vajon a kiegészítés által milyen tulajdonságai változnak meg az eredeti zománcnak?

1. Mi a zománc?

Alapanyaga részben vagy teljesen oldott oxidok olvadéka. Az alapösszetevők miatt (kvarx+földpátok) felépítése amorf, tehát nem kristályos szerkezetű. Tulhűtött folyadéknak is nevezhető. Olyan a szerkezete, amit a Si04 tetraéderekből álló hálózatként foghatunk fel, amelyeket oxigénhidak kötnek össze egymással. Ennek a hálózatnak a felépítése rendszertelen. Ez alól csak a régészeti zománcok lehetnek kivételek, ahol az üvegrész korróziója miatt a szerkezete megváltozik, kristályosodik. Ez okozhatja a teljes szétesést is.

2. Milyen összetételűek a zománcok?

Alkotórészei: 1. FRITT

1.1. Nagy olvadáspontu anyagok, amik 34-50 %-ban vannak jelen: kvarc (Si02>, káliföldpát (K20.Al203.6 Si02), mészföldpát (Ca0.Al203-2 Si02), nátronföldpát (Na20.Al203.6 Si02>, magnéziumkarbonát (MgCOj).

1.2. Olvadáspontcsökkentő anyagok: bórsav vagy borax (Na2B407) 0-12,5 %, szóda 3-8 % (Na2C03>, Witherit (BaCO-j) 1-2 %, ólom- pir (minium) (Pb304) 25-40 %, Fluorit (CaF2) 0-2,5 %, kriolit (Na3AlF6) 1-4 %-ban.

236