Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Jedrzejewska, Hanna: Gondolatok az épületek belsejében lévő relatív páratartalom problémájáról
JEDRZEJEWSKA, HANNA GONDOLATOK AZ ÉPÜLETEK BELSEJÉBEN LÉVŐ relatív páratartalom problémájáról összefoglalás Ennek az anyagnak az a célja, hogy egyszerűsített, tapasztalati formában bemutassa, hogy a múzeumokban a nedvességtartalom szabályozása megköveteli, hogy ne csak a relativ páratartalommal és hőmérséklettel foglalkozzunk, hanem az egyes abszolút nedvességtartalom-értékekkel is. Különböző eseteket vettünk, a- melyek azt bizonyítják, hogy a látszólag könnyű helyzet esetenként mennyire nem az, és hogy ezeknek mennyi összetevője van. Bevezetés Köztudott, hogy a tárgyak különböző anyaga különböző módon és mértékben érzékeny a levegő nedvességtartalmára. Ha túl alacsony, vagy túl magas, mindkettő problémát okoz. Ezért azután joggal mondhatjuk, hogy a múzeumokon belül a nedvességszint kellő beállítása és szabályozása a tárgyak megőrzésének elsőszámú problémája és feladata. A levegőben lévő páratartalmat általában relativ páratartalomnak nevezzük. (Az eredeti, az angol szövegben: RH = relative humidity, az ábrákon az angol rövidítést használtam. A fordító megjegyzése.) A tárgyak, mérőeszközök, berendezések stb. szempontjából ez egy nagyon kézenfekvő paraméter. De soha nem szabad elfelejteni, hogy az RH egy komplex matematikai összefüggés, a- melynek vonzatai vannak. Kiindulópontként azt az alapelvet vesz- szük, hogy a levegőnek korlátozott viz-gőz (Wv = water vapour) felvevő képessége van. Ez a felvevőképesség a hőmérséklettől függ. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál magasabb a levegőben megengedett viz-gőz mennyiség. Az ezt az értéket meghaladó viz-gőz mennyiség folyékony formában kicsapódik (általában kondenzálás- ként emlegetett folyamat). Minden hőmérsékletnek megvan a maga telítettség! pontja. 21
