Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Basile, Giuseppe: A restaurátor, természettudományos szakember és a muzeológus közös felelőssége
BASILE, GUISEPPE A RESTAURÁTOR, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS SZAKEMBER ÉS A MUZEOLÓGUS KÖZÖS FELELŐSSÉGE összefoglalás A műtárgyak egyre nagyobb méretű rongálása megköveteli, hogy a múzeumban együtt dolgozzon a restaurátor, a természettudományos szakember és a muzeológus. A restaurátor már nem a régi idők szinte Írástudatlan mesterembere: tanulmányozza a konzerválás! módszereket, a művészettörténetet, a különbző technikai eljárásokat, a restaurálás elméletét és gyakorlati eljárásait, így a konzerválásban és restaurálásban a különböző szakemberek szaktudása egyformán fontos. Az alábbiakban az egyes szakemberek jogi, etikai és erkölcsi felelősségét akarjuk meghatározni. Egy műalkotás a fizikai szerkezet (az alkotó anyagok) és a forma elválaszthatatlan egysége: elválaszthatatlan, hiszen a forma az őt hordozó anyagok nélkül nem valósítható meg. Az elmúlt évszázadok során - legalábbis a XIX. századig - a műalkotások gondját általában a restaurátor viselte, vagy jobb esetben a művész (vagy a mesterember), aki a javítási munkálatokat, az eredeti állapotot visszaállító helyreállításokat, "ripristino", vagy a mű kiegészítését végezte, az eredeti műhöz hasonló módszertani és technikai eljárásokkal. Változott a helyzet, amikor a restaurálás elmélete és gyakorlata hátat fordított a hagyományos ”ripristino"-nak, s pusztán kritikai megnyilvánulás lett: vagyis a restaurálásra a megőrző lett illetékes (művészettörténész, régész stb.), valamint az ujtipusu restaurátor, vagyis nem festő, nem szobrász, keramikus vagy ötvös, hanem olyan szakember, aki a restaurálandó művek technikáját ismeri. » 15
