Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Rehbaum, Ditrich: Kémiai pigmentváltozások és ezek figyelembevétele a falfestészeti és építészeti vizsgálatoknál
kező munkatársaknál téves értelmezéshez vezethet. Nem ritka a restaurálási gyakorlatban, hogy a szinértékek kritikátlan átvétele az eredeti szinezés változásához és torzulásához vezetett. Ezért rendkívül fontos, hogy a restaurátor, aki szekeretekkel foglalkozik, értsen a szintónus változásainak lehetőségeihez, hogy a fellépő ellentmondásokat a szinvizsgálatoknál helyesen interpretálhassa. A következőkben gyakran fellépő pigment- és fémréteg változásokról lesz szó, amelyek okait és megjelenési formáit állítottuk össze és a restaurálási gyakorlatból vett példákkal illusztrálunk . A pigmentváltozások okai A pigmentváltozások többnyire reakciók következményei, amelyeket kémiai behatások, magasabb hőmérsékletek vagy fényhatások váltanak ki. A kémiai folyamatok általában csak nedvesség jelenlétében zajlanak. Ezért a falfestmények és szinkeretek vizes kötőanyagok bázisán (mész, enyv, kazein) különösen ki vannak téve ilyen változásoknak. Agresszív közegek főleg a légoxigén, a kénhidrogén, a savanyu légbeli anyagok (planktonok) és a bázikus anyagok. Gyakran lépnek fel azonban a kötőanyagok részei reakciópartnerként, úgyhogy a szinrétegeken való változásokat megfigyelhetjük felismerhető külső befolyás nélkül is. Oxidáció Az oxidációs folyamatok különösen az oxidikus ólompigmenteknél és réztartalmu fémfelületeknél vagy bronzoknál lépnek fel. Az erős szintónusváltozással kisért reakció oka az ólompigmenteknél, hogy a benne lévő másodlagos értékű ólom átmenjen a negyedértékű oxidációs lépcsábe. Az e folyamatban képződött ólom/IV/-oxid sötétbarnás fekete. A még változatlan pigment saját szinéből fakadóan, az ólompigmentek szinbeli változásai különböző jellegűek. A "massicof-ot (ólom/II/-oxid) , amely mind sárga mind piros változatban is előfordul, általában sötétbarna elszineződésben lehet látni: PbO + ^02 --- Pb02 1 06
