Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Rehbaum, Ditrich: Kémiai pigmentváltozások és ezek figyelembevétele a falfestészeti és építészeti vizsgálatoknál

Az ólom-cin/ón/-sárga, amely ólomminiumból és cinoxidból szinterezett kettősoxid, az oxidáció során középbarna tónust kap. Ennek oka az előállításkor túlzott mennyiségben felhasznált ólomoxid lehet, amelyet a pigment mikroszkópikus képén igen jól fel lehet ismerni.

Az ólomminiummal, amelyet a középkori falfestészetben gyakran használtak vöröspigmentként, gyakran találkozunk többé-kevésbé lilás-fekete elszíneződésben. A valamikori vörös pigmentet már csak a pórusokban lehet felismerni, ahol alig éri levegő. Itt is reakciótermékként ólom/IV/-oxid található. Könnyen azonosítható, ha salétromsavas oxálsavoldattal vegyitjük. Az utóbbi gázfejlődéssel (széndioxid) oxidálódik. A redukcióval képződött ólom/II/- oxid teljesen feloldódik a savban.

Kovácsolt fém- és réztartalmu bronzok a levegő hatására hasonlóan viselkednek, ez tapasztalható a tetők rézbevonatánál, vagy a szabadban felállított bronzplasztikáknál. Először oxigént vesznek fel és felületükön vörösréz/I/-oxid bevonat keletkezik, amely nemsokára átmegy feketeréz/II/-oxidba. Tartós nedvesség esetén végül megjelenik a patina kékeszöld átmenetben egészen a zöld árnyalatig, a bázikus rézsókig:

Cu + ^ 02 --► Cu0

2C

uO + H20 + C02 --> CuCC>3 *Cu/OH/2

2

CuO + H20 + S02 + ^ 02--» CuSC>4 *Cu/OH/2

A réz/II/-oxidot nagyon könnyen ki lehet mutatni, mivel simán oldódik savakban. A réz azonosításához egy szokásos mikrokémiai tesztet használnak.

Szulfidképződés

A kénhidrogének és szulfidok az ólom- és rézpigmenteknél, de a nemesfémbevonatoknál is, sötét nehézfém szulfidok képződésével erős elfeketedést okoznak.

Ólomfehér rétegeknél egészen a mély feketéig az elszürkülés minden fokozata megfigyelhető:

2PbC03 *PB/OH/2 + 3H2S --> 3PbS + 2H2CC>3 + 2H20

1

07