Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Visy Zsolt: A Weissenburgban feltárt római fürdő restaurálásának tapasztalatai

nalát alkották. Alapelve az volt, hogy az építészeti maradványok lehetőleg őrizzék meg a feltárási képnek megfelelő állapotukat, és rekonstrukció csak ott történjék, ahol azt egyrészt a konzerválás igényei megkövetelik, másrészt ahol a jobb áttekinthetőség és térhatás céljából kívánatosnak látszik. Miután hazai vállalkozóra a legnagyobb igyekezet mellett sem sikerült találni, és a svájci és ausztriai kísérletek is hiábavalók voltak, kötötték meg a szerződést az ARTEX Külkereskedelmi Vállalattal. Megjegyzem, hogy ebben az esetben nem minősítést jelent az a tény, hogy a magyar féllel csak legvégül vették fel a kapcsolatot, hanem azt, hogy a munkanélküliség miatt bizonyos sorrendiséget be kellett tartani, és még ebben az esetben is igazolni kellett azt, hogy német szakemberek nem képesek vállalni a munkát valamilyen oknál fogva. Igen sokat nyomott a latban ekkor is és később, a munka folyamán is az, hogy a magyar fél felsőfokú végzettségű restaurátorokat küldött ki. Minthogy ilyen képzés a Német Szövetségi Köztársaságban nincs, természetes, hogy ez minden ellenvetést semlegesített, amelyik ilyen vagy olyan formában a bajor műemlékvédelmi hatóságot vagy a magyar restaurátorokat támadta.

Ebből a szempontból tehát kedvező, hogy a fürdő restaurálását csaknem kivétel nélkül felsőfokú végzettségű kőrestaurátorok illetve restaurálásban jártas szobrászok végezték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez lenne a követendő példa. Az, hogy a magyar fél elsősorban ilyen szakemberekben gondolkozott, annak is következménye, hogy műemléki helyreállításban jártas, a hagyományos kőműves szakma minden csinját-binját jól ismerő mesteremberek sajnos egyre kisebb számban tevékenykednek hazai műemléki munkáinkon is. Természetesen hasonló munkák esetében a kívánatos arány az, ha több segéd- illetve szakmunkás jut egy magasan képzett restaurátorra.

A konzerválás és restaurálás feladatait tehát a bajor műemlékvédelmi hatóság alapkoncepciója foglalta össze, amely mindvégig keretül szolgált az egyes feladatok elvégzésénél. Rendelkezésre állt ezenkívül néhány anyagvizsgálati eredmény, amelyek részben a központi műemléki műhelyekben, részben másutt készültek. Ezek a vizsgálatok elsősorban a rómaiak által alkalmazott-51-