Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Visy Zsolt: A Weissenburgban feltárt római fürdő restaurálásának tapasztalatai

Aszóban forgó feladat a Wei3enburgban 1977-ben feltárt ró­mai fürdő műemléki helyreállitása volt. Az ókorban Biriciana nevű településen az i.sz. I. század végén épitette meg első tá­borát a Pannóniából Raetiába vezényelt lovascsapat, az ala I Hispanorum Auriana. Az 500 fős csapat állandó helyőrsége 6 km- re fekszik délre az előbb sánccal, majd fallal kiépített biro­dalmi határtól, a limestől. Ilyenformán Biriciana ugyanabba a nagy erődláncolatba tartozott, mint Pannónia különböző római katonai erődítményei a Duna jobb partján. Mint jelentős lovas­csapat állomáshelye és a tartomány fővárosából, Augusta Vinde- licum (Augsburgtól északra vezető fontos ut határ előtti utol­só állomása, a római Wei3enburg fontos szerepet játszott a biro­dalom életében. Az erőd körül kiterjedt polgári település fej­lődött ki, ahol eddig már három fürdő maradványait sikerült fel­fedezni. A legjelentősebb ezek közül kétségkívül az, amelynek restaurálására a bajor műemlékvédelmi hatóság magyar szakembe­reket kért föl. Az ásatás Dr. Ludwig Wämser vezetésével 1977-ben zajlott le. A kutatás során, helyenként 2,5 méternél is magasabb falak kerültek elő. Ez és az építészeti emlékek kitűnő állapota arra késztette az illetékeseket, hogy a rendkívüli leletet mű­emlékként megőrizzék. Az itt építkezni vágyó telektulajdonoso­kat kártalanították tehát (megjegyzendő, hogy a romok az alapok kiemelése során jöttek napvilágra), és még a tél beállta előtt ideiglenes tetővel fedték be a maradványokat. Ez lapos gerenda­szerkezetet jelent, amelyet fóliával fedtek le. A habarcs- és falmaradványok kifagyását szalmapakolással igyekeztek meggátol­ni, mint utóbb kitűnt, sajnos kevés sikerrel. Azonnal megkezd­ték a végleges megoldás tervezését is. 1977 őszén, tehát gyakor­latilag a feltárás befejezésével egyidőben már le is zárult az építészeti pályázat. 12 javaslat közül egy nagyvonalú sátortető­konstrukció került ki győztesen. A pénzügyi fedezet biztosítása után 1978 végén megindult az építkezés, és 1979 őszére elkészült a védőépület. Az ideiglenes védőtető mindeddig a helyén maradt, az építkezés alatt is biztosítva a maradványok állagát. E munkálatoknak és a későbbieknek Dr. Harald Koschik, Dr. Ludwig Wämser utóda volt a rugója és irányitója. ő dolgozta ki azokat az elveket is, amelyek a műemléki helyreállitás vezérfo­-50-

Next

/
Thumbnails
Contents