Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Visy Zsolt: A Weissenburgban feltárt római fürdő restaurálásának tapasztalatai
Aszóban forgó feladat a Wei3enburgban 1977-ben feltárt római fürdő műemléki helyreállitása volt. Az ókorban Biriciana nevű településen az i.sz. I. század végén épitette meg első táborát a Pannóniából Raetiába vezényelt lovascsapat, az ala I Hispanorum Auriana. Az 500 fős csapat állandó helyőrsége 6 km- re fekszik délre az előbb sánccal, majd fallal kiépített birodalmi határtól, a limestől. Ilyenformán Biriciana ugyanabba a nagy erődláncolatba tartozott, mint Pannónia különböző római katonai erődítményei a Duna jobb partján. Mint jelentős lovascsapat állomáshelye és a tartomány fővárosából, Augusta Vinde- licum (Augsburgtól északra vezető fontos ut határ előtti utolsó állomása, a római Wei3enburg fontos szerepet játszott a birodalom életében. Az erőd körül kiterjedt polgári település fejlődött ki, ahol eddig már három fürdő maradványait sikerült felfedezni. A legjelentősebb ezek közül kétségkívül az, amelynek restaurálására a bajor műemlékvédelmi hatóság magyar szakembereket kért föl. Az ásatás Dr. Ludwig Wämser vezetésével 1977-ben zajlott le. A kutatás során, helyenként 2,5 méternél is magasabb falak kerültek elő. Ez és az építészeti emlékek kitűnő állapota arra késztette az illetékeseket, hogy a rendkívüli leletet műemlékként megőrizzék. Az itt építkezni vágyó telektulajdonosokat kártalanították tehát (megjegyzendő, hogy a romok az alapok kiemelése során jöttek napvilágra), és még a tél beállta előtt ideiglenes tetővel fedték be a maradványokat. Ez lapos gerendaszerkezetet jelent, amelyet fóliával fedtek le. A habarcs- és falmaradványok kifagyását szalmapakolással igyekeztek meggátolni, mint utóbb kitűnt, sajnos kevés sikerrel. Azonnal megkezdték a végleges megoldás tervezését is. 1977 őszén, tehát gyakorlatilag a feltárás befejezésével egyidőben már le is zárult az építészeti pályázat. 12 javaslat közül egy nagyvonalú sátortetőkonstrukció került ki győztesen. A pénzügyi fedezet biztosítása után 1978 végén megindult az építkezés, és 1979 őszére elkészült a védőépület. Az ideiglenes védőtető mindeddig a helyén maradt, az építkezés alatt is biztosítva a maradványok állagát. E munkálatoknak és a későbbieknek Dr. Harald Koschik, Dr. Ludwig Wämser utóda volt a rugója és irányitója. ő dolgozta ki azokat az elveket is, amelyek a műemléki helyreállitás vezérfo-50-