Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Tóth Márta: Egy XIX. századi empire ruha restaurálása

radványai is - a ruhához hasonlóan elöl kevésbé, hátul erősebben - elszineződtek.)

A kreplint az alátámasztáskor nem közvetlenül a feszitőkeret- hez, hanem a keretre erősített szalonvászon csikókhoz rögzítettem.

Az alátámasztások után a tüllcsipke két darabját összevarrtam, a kreplinből felül kb.1/2 cm-t visszahajtottam.

Megoldhatatlan problémát jelentett, hogy a csipke virágmintái - alul - eredetileg hullámos vonalban végződtek. A kreplin anyagból az ilyen hullámok sem beszegéssel, sem sodrással nem alakíthatók ki úgy, hogy a ruha légiessége, könnyedsége megmaradjon. Ezért döntöttem úgy, hogy a kreplin alsó szélét is - kb 1 cm szélességben - visszahajtom.

A selyemcakkokból viszonylagos épségben megmaradt egy 130 cm hosszúságú szakasz. Itt volt ugyan néhány foszlás, kopás, anyag-elgyengülés, de ez a szakasz nem igényelt teljes alátámasztást. (Hogy indokolatlan sulynöveléssel ne veszítsen a ruha a légiességéből, e szakaszon csak a leginkább szükséges pótanyagokat építettem be.) A kikopott részek alá illetőleg a hiányokba selyemfoltokat helyeztem, melyeket ablakszerűén dolgoztam be.

Egy kb. 80 cm hosszú szakaszon a cakkok erősen szakadozottak és lyukasak voltak, itt teljes alátámasztásra volt szükség. Az eredeti diszitő cakk-szalagot vászonkötésű selyemmel béleltem alá, melyet formára vágás után a megfelelő alakúra hajtogattam.

A cakkokból egy kb. 50 cm-es darab hiányzott, ezt megfelelően megfestett selyemmel pótoltam.

A javított illetve kipótolt részeket összevarrtam, majd a ruhára - az eredeti helyre - visszavarrtam.

Tárolási (kiállítási) javaslat

A ruhát az összeállitástól kezdődően próbababán tartottam, mivel a hajtogatás újabb károsodásokat okozhat. A tárgy állagának megóvása indokolja, hogy kiállításban (és tárolása során is) állandóan babán legyen.-230-