Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Finch, Karen: A textilkonzerválás posztgraduális képzési rendszerének kialakulása a Courtauld Institution of Art mellett működő textilkonzerváló központban (Hampton Court Palace)

fogva a történelemben is. Akár azért, mert összefonódtak a ruházkodással, s ragyogó darabjaik az egyház vagy az állam szertartásos kellékei lettek /pl. miseruha, palást, egyenruha, zászló képében/ , akár azért mert dekorativ kézimunka vagy falikárpit gyanánt a gazdagok életmódjának pazar tartozékaiként jelentek meg.

A textiliák élettartamát különféle módszerekkel mindvégig megpróbálták meghosszabbitani. Az ágyneműt és a ruhát kimosták, megjavitották és átszabták, hogy a változó divathoz igazitsák vagy más célokra használják fel. A történeti jellegű vagy pénzben kifejezhető értékkel biró textiliák ezért rendszerint javitgatás vagy restaurálás nyomait viselik. Sajnos ezt a munkát nem mindig olyanok végezték el, akik értettek hozzá. Néha hiányzott az az érzékenység és kézügyesség, amelyet az eredeti szabás- vagy szövéstechnika megkivánt volna. Ez talán annak a hagyománynak a tükröződése, hogy a textiliával dolgozóknak a múltban mindig szűkös bérrel kellett beérniük. Elterjedt az a nézet, hogy ha egy asz- szony hajlandó tűt venni a kezébe, már a kisujjában van az a tudomány, mely akármelyik textilia kijavitására képessé teheti. Kétségkivül sok olyan műhelytitok, amely információval szolgálhatott volna a textiltörténészek számára, elveszett. Manapság a kon- zerválóknak gyakran dönteniük kell, hogy mi legyen a korábbi ja- vitás sorsa. Ha szakértelemmel végezték, megtarthatjuk, a textilia saját történetének adalékaként, de ha visszatetsző, ha eltor- zitja a textilia alakját, rendszerint eltávolitjuk.

A textiliák tulajdonképpeni konzerválása - abban az értelemben, hogy megerősítjük, ami megmaradt, de nem teszünk hozzá semmit, s nem próbáljuk meg pótolni a hiányzó részeket - Skandináviából indult a század elején. Ez az elv és etika alkotja annak a munkának, illetve oktatásnak az alapját, melyet évek óta végzek Angliában. Tevékenységünk csúcspontját a Textilkonzerváló Központ 1975. évi alapítása jelentette. Ebben a Központban szakképzett konzerválók erősen sérült textiliákat dolgoznak rá alátámasztó a- nyagra, a lehető legkevesebb, finom cérna felhasználásával. Bár módszereik kivülről szemlélve megtévesztően egyszerűek, részét képezik a textilkonzerválásban alkalmazott textiltörténeti tudományos és műszaki kutatásoknak.

A Központban minden hallgató alaptanfolyamon vesz részt,

8