Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Finch, Karen: A textilkonzerválás posztgraduális képzési rendszerének kialakulása a Courtauld Institution of Art mellett működő textilkonzerváló központban (Hampton Court Palace)

melyre a további ismeretek és gyakorlatok épülnek. A tanfolyami előadások felölelik a textiliák tulajdonságainak és történetének általános jellemzőit, vagyis a rostokat, szinezékeket és a kiké- szités módját, valamint a textilgyártás technikáját, a textilkonzerválás történetét és módszereit. Az oktatók ezenfelül kifejtik mindazokat a természettudományos ismereteket, amelyek az idevágó folyamatok értékeléséhez szükségesek. Emellett az elméleti és gyakorlati munka során megismertetik mindazokat a textiltechnikákat, amelynek révén a rostból szövet lesz.

Az a lehetőség, hogy a hallgatók egy működő konzerváló intézmény tanfolyamain vehetnek részt, jó alkalmat nyújt ahhoz, hogy elméleti ismereteiket gyakorlati konzerváló fogásokkal ötvözzék, hogy fizikailag is érintkezésbe kerüljenek különféle textiliákkal. Ez a körülmény a világ minden részéből vonz ide tanulni vágyókat .

A Központba kerülő textiliák mindegyikére kordokumentumként tekintünk. A kezelés valamennyi szakaszában Írásos és fényképes feljegyzések készülnek a munka és a kutatás eredményeiről. Ezek felölelik a rostok, színezékek és a kikészítés azonosítását, a szennyeződés és sérülés okainak, valamint kihatásainak megállapítását. Ruhák vizsgálatához felmérik a szabás, az összeállítás és a varrás módját. A textilián található szegélyeket, kézimunkát, egyéb rátéteket hasonló módon vizsgálják meg.

A képzett konzerváló szakemberek természettudósokkal és a történeti textiliák szakértőivel együttműködve dönthetnek a kezelés minőségéről, azt végre is hajthatják. A műtárgy állagára figyelemmel arra törekszenek, hogy fennmaradását minél biztonságosab bá tegyék.

A kezelés tisztítással kezdődik, hogy eltávolítsák a káros szennyeződést, fellazítsák és újraélesszék a rostokat. A lehető legbiztonságosabb módszer kiválasztásához a tudományos állagmeghatározás ad segítséget. A textiliát ezután rendszerint varrással olyan alátámasztáshoz erősitik, amely rostjai, textúrája, súlya és szövéstipusa folytán összefér az eredetivel. Színét úgy választják meg, hogy a régi textília kellemes látványt nyújtson, és a laikus is felfogja, mit lát. Ugyanakkor arra is ügyelnek, hogy a műtárgy a tudományos kutatás számára érvényes kordokumentum legyen

9