Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A restaurátor, a múzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében - Éri István: A restaurátor, a muzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében
Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a műtárgyak védelmével közvetlenül foglalkozó szakemberlétszám növelésére égető szükség van. Az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a múzeumokba áramlő műtárgyak, a kulturális örökség egyre sokrétűbbé váló emlékanyagának mennyisége. Hogy ismét magyarországi példára hivatkozzam: az elmúlt 25 év alatt megnégyszereződött múzeumaink gyűjteménye. Statisztikai adataink szerint az évenkénti gyarapodás nagyjából megegyezik a restaurátorok évenkénti konzerváló-restauráló tel- jesitményével. Mindenki tudja, hogy ez egyáltalán nem megnyugtató. Hiszen a gyűjteményi tárgyakat nem egyszeri gondozásban kell részesíteni. Folyamatosan halmozódik fel tehát olyan anyag a múzeumokban, amelyekhez restaurátor még soha nem nyúlt, belátható időn belül nem is fog. Nyilvánvalóan az un. tömeges tárgyakból álló, egyedileg talán nem kiemelkedő értékű gyűjteménycsoportok szenvedik el a legnagyobb kárt. Ezek kezelésének elhanyagolása szintén a közös felelősség témája. Azonban az un. tömegméretű, mintegy futószalagon végzett konzerválási munka módszereinek kidolgozása, alkalmazása elsősorban a restaurátorok feladata lenne - ha ezzel többet foglalkoznának . Mint minden uj, a maga fontosságát, jelentőségét hangsúlyozni kivánó szakterület, a műtárgyvédelem hivatott szakemberei is erőteljesen hallatják szavukat, követelik helyüket a nap alatt. Hála ennek a publikációkban éppúgy, mint tettekben - restaurátoralkotásokban - megnyilvánuló aktivitásnak, a "restaurátor-kisebbség" lassan képes elfogadtatni szemléletét, álláspontját. Úgy is mondhatjuk, hogy a muzeumigazgatók, muzeológusok nem térhetnek ki a kihivás elől, reflektálniok kell az elébük tárt tényekre. Vizsgáljuk meg: milyenek ezek a tudatos és ösztönös reflexiók? Hogyan nyilvánul, nyilvánulhat meg a felelősség érzése, tudata a muzeológus-partnerekben? Nem véletlenül használtam a tudatos és az ösztönös kifejezéseket. Meggyőződésem ugyanis, hogy azok a muzeológusok, akiket izgat a gondjaikra bizott műtárgyak további sorsa, inkább ösztönösen és sokkal kevésbé tudatosan reagálnak a problémákra. Mégpedig úgy, hogy - gyakran kritika nélkül - elfogadják a restaurátorok, 10
