Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A restaurátor, a múzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében - Éri István: A restaurátor, a muzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében

természettudományos szakemberek diagnózisait, vészjelzéseit. Ennek egyik oka, amint azt már többen és többször kifejtették, a megfelelő, idevágó szakmai felkészültség hiánya, szerencsésebb e- setben annak nem kielégitő mértéke.

A muzeológus-képzés amúgy is megoldatlan gondjait a műtárgy- védelmi alapismeretek oktatásának hiánya még csak növeli. Kik e- zért a felelősek? Elsősorban - bármennyire furcsán hangzik is - éppen azok a restaurátorok, akik a legtöbbet teszik a probléma felvetéséért, napirenden tartásáért. Vannak-e vajon jól megirt, a többnyire humán képzettségű és műveltségű muzeológusok által megérthető tan- és kézikönyvek? Kevés kivételtől eltekintve általában hiányoznak. A felelősség másodsorban a muzeológusok képzéséért, továbbképzéséért hivatalból felelőseket terheli: az oktatás reformját nekik kell végrehajtaniok.

Ne áltassuk azonban magunkat, nem minden muzeológus és múzeumi vezető él örökös stresszben, ha a műtárgyvédelem gondjairól hall, értesül. A részükről megnyilvánuló, szkepszissel elegyes magatartásról az embernek óhatatlanul a közismert fabula jut eszébe a molnárról, a fiáról és a szamaráról. Elvégre a nyomasztó felelősség tudata és a segiteni nem tudás érzése nem túlzottan lelkesítő.

A muzeológustól, múzeumi vezetőtől tehát elvárnánk, hogy szü- kebb szakterületén túl tegyen szert általános ismeretekre a konzerválás, a restaurálás, a raktározás, a klimatizáció, a világítás- és biztonságtechnika, a természettudományi vizsgálati módszerek és lehetőségeik tárgykörében. A felsorolás folytatható. £s ez csak az egyik oldala a dolognak, hiszen a jó muzeológusnak a kiál- litásrendezés, a múzeumpedagógia és -szociológia, a nyilvántartás korszerű módszerei tekintetében is legalább ennyire tájékozottnak kell lennie. Felsorolásunk e tekintetben is bővíthető.

Vajon - és ez a harmadik kérdés - a restaurátor teljes mértékben tisztában van-e mindazokkal a muzeológiai tudnivalókkal, amelyek nélkül viszont őrá süthetjük a "szakbarbár" jelzőt? Megelégedhet-e azzal, hogy jó orvoshoz hasonlóan diagnózist készit, megfelelő terápiát alkalmaz? Ha a restaurátor működését - mint a beteg műtárgyak orvosáét - e hasonlattal minősítjük, akkor a korszerű orvosi magatartást a maga teljes spektrumában próbáljuk meg számonkérni.

11