Múzeumi műtárgyvédelem 11., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A restaurátor, a múzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében - Éri István: A restaurátor, a muzeológus és a természettudományos szakember közös felelőssége a műtárgyak védelmében

különbözik a helyzet a beosztott munkatársak esetében sem: bármelyik múzeumot vesszük példának, a muzeológusok döntő létszámbeli fölényben vannak mindenütt.

Természetesen a döntéshozatalban nem mindig a létszámfölény, a szavazati többség játszik szerepet. De ne áltassuk magunkat: a múzeumok szervezeti struktúrája - főleg a mindennapok apró döntéseiben a múzeumi közvélemény alakításában - nem szolgálja a közös felelősségvállalást.

Ez az egyenlőtlenség természetesen történelmi örökség. Azt is mondhatjuk, hogy lassanként számolhatunk bizonyos kiegyenlítődési folyamattal. Magyarországon például az elmúlt néhány évtized alatt a múzeumokban dolgozó muzeológusok száma csupán kétszeresére, a restaurátoroké háromszorosára nőtt. Napjainkban 3 muzeológusra jut egy restaurátor - ez már nem is olyan rossz a- rány.

Hozzátehetjük ehhez, hogy a számbeli aránytalanság mellett a képzettség foka és minősége sem elhanyagolható. Amig a hagyományos, klasszikus múzeumi szakterületek műveléséhez csaknem másfél évszázada általában megkívánták az egyetemi végzettséget, a felsőfokú oktatásban részesült restaurátorok számaránya csak az utóbbi két-három évtizedben kezdett a "mesterember" restaurátorokéhoz viszonyítva növekedni. A természettudományos képzettségűek: biológusok, kémikusok, fizikusok - hogy az un. "múzeumi mérnökök", világítási, klimatizációs, csomagolástechnikai szakemberek csoportját ne is emlitsük - manapság még fehér holló számban mennek a legnagyobb múzeumi intézmények személyzetében is.

A múzeumi szervezetek fejlődési trendje kétségtelenül a struktúra összetételének megváltozására utal. /E folyamatot jól jelzi az ugyancsak újkeletű múzeumpedagógiai, nyilvántartási és más tevékenység művelőinek fokozódó térhódítása is./

Ha tehát az első felvetett kérdésre kivánunk válaszolni, azt állapíthatjuk meg, hogy a közös felelősségvállalás esélyei a képzettebb nem-muzeológus létszám növekedésével folyamatosan javulnak. De megnyugtató módon csak a hagyományos múzeumi struktúrát feszegetve, megváltoztatva valósulhatnak meg igazán.

9