Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Éri István: A restaurátorok képzéséről, képzettségéről

viszont a természettudomány fejlődésével újabb módszerek, kutatási lehetőségek állhatnak rendelkezésre. Ehhez meg kellett ismerni, tanulmányozni a tudományos eredményeket, eszköztárakat és az uj termékeket, hogy adaptálásukról dönthessenek.

így "nőtt fel" - ha lehet ezt a kifejezést használni - a restaurátor /sőt a természettudományos szakértő is/ - a műtárgyvédelem terén a muzeológus egyenrangú társává. Lévén, hogy a felelősség a múlt kulturális hagyatékának megőrzéséért immár oszthatatlanul közös üggyé vált.

A felismeréstől azonban hosszú ut vezetett és vezet ma is a konzekvenciák levonásáig. A huszadik század első felében - mig a hagyományos restaurálási eljárások alkalmazása zavartalan volt - jószerével az egész világon még csak az újabb eljárások kikisérle- tezése folyt. Gyakran éles viták, muzeológus és természettudós vagy, restaurátor konfrontációjának .kíséretében. Uj vizsgálati módszerek, restaurálási eljárások kidolgozása úttörő személyiségek nevéhez köthető. A restaurálás-tudomány alapjait olyan egy- két személyes laboratóriumokban vetették meg, ahol még a mester és tanitvány kapcsolata élt. Ez az időszak megelőzte az iskolarendszerű restaurátorképzés modern szemléletre alapozott bevezetését.

Éppen a külföldön tapasztaltak alapján Magyarországon is fellelhető volt némi kezdeményezés a műtárgyvédelem hőskorának nevezhető időszakban, a két világháború között. De csak a magyar muzeum- ügy forradalmi átalakulásának nevezhető időszakban, az ötvenes é- vek elején jutottak el ahhoz a felismerésig, hogy korszerű restaurálási módszerek alkalmazása elképzelhetetlen valamiféle képzés bevezetése nélkül.

És ekkor a maga teljes problémakörével jelentkezett a kérdés, a magyar restaurálás-történet máig élő dilemmája: kikkel valósítsuk meg a műtárgyvédelem korszerüsitését? Kiket képezzünk ki erre és hogyan?

Éppen ebben az időszakban vált ugyancsak égetően fontossá a muzeológus-képzés megindítása. Ez sikerült is: a budapesti bölcsészkaron a régészeti, művészettörténeti és néprajzi tanszékeken. Ezáltal volt biztosítható, hogy az egyre nagyobb számú szakember- állomány egyetemi képesítéssel rendelkezhessék.

Nem igy történt a restaurátor-képzés esetében. Igaz, voltak akik felismerték, hogy ezt is I elsőfokún kivonatos megvalósítani. 192