Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Éri István: A restaurátorok képzéséről, képzettségéről

Az Iparművészeti Főiskolán egy évfolyam erejéig kisérleteztek is vele. Azonban egy ötfős évfolyammal hosszú időre befejeződött a felsőfokú restaurátorképzés. Maradt a másik - és azóta hagyományossá vált - oktatási for­ma: a már munkában állók tanfolyamrendszerű képzése, jobbanmond- va továbbképzése. Az 1950-es évek elején számbavették azt a két- három tucat, budapesti és vidéki múzeumokban tevékenykedő múzeumi alkalmazottat, akiknek a reparálás, javitgatás, a műtárgyak "uj- jávarázslása" volt, vagy lehetett a feladata. Jobbára egy-egy kéz- müvesmesterség gyakorlott szakemberei vagy autodidakta, un. ezer­mesterek voltak a tagjai ennek a generációnak. Néhány hetes tanfolyamokra rendelték be őket, ahol megismer­tették velük: mire kell ügyelniök, milyen módszerekkel, anyagok­kal szabad aoigozniok, hogy tevékenységük ne kárt okozó, hanem hasznos legyen. Tisztelettel adózva restaurátorelődeinknek, e ge­nerációnak, kiknek kezemunkáját máig tiz- és százezernyi múzeumi tárgyon megtalálni, mégsem nevezhetjük túlzottan eredményesnek e- zeket a tanfolyamokat. A hallgatók meglehetősen alacsony fokú is­kolázottságához igazodó szinvonalon, mintha hályogkovácsokat ok­tattak volna - tudjuk az anekdotából, milyen eredménnyel. Ezen alapfokú képzés befejeztével - miután a restaurátor- létszám alig növekedett s a fluktuáció sem volt jelentős - a tan­folyamok több mint egy évtizedig abba is maradtak. Helyükbe - al­kalmilag - az úgynevezett műhelygyakorlatok léptek néhány nagyobb budapesti múzeumban, elsősorban a Magyar Nemzeti Muzeum restaurá- tormühelyében. A teljességhez hozzátartozik ugyanis, hogy né­hány tehetséges, sokoldalúan képzett, esetenként világlátott szak­embere volt az általános restaurátoroknak. Mi sem példázza jobban munkájuk színvonalát, mint az, hogy a Régészeti Kézikönyv 1952- ben megjelent első kötetében máig érvényes alapelveket határoztak meg a restaurálás különböző területére, jónéhány módszert is le- irva. Itt kell szót ejteni arról is, hogy a művészeti alkotások res­taurálásával akkoriban múzeumokban foglalkozó nehány szakember kezdettől fogva magasabb szinvonalon, magasabb fokú előkepzettseg- gel látta el feladatát. Még ha Magyarországon nem is volt szaki­rányú képzés, a restaurátorok a Képzőművészeti Főiskola művész- növendékeiként szerezve diplomát, hazai, de főleg külföldi meste­rek mellett sajátították el a gyakorlati ismereteket. Az un. mü­193

Next

/
Thumbnails
Contents