Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Éri István: A restaurátorok képzéséről, képzettségéről

Az Iparművészeti Főiskolán egy évfolyam erejéig kisérleteztek is vele. Azonban egy ötfős évfolyammal hosszú időre befejeződött a felsőfokú restaurátorképzés.

Maradt a másik - és azóta hagyományossá vált - oktatási forma: a már munkában állók tanfolyamrendszerű képzése, jobbanmond- va továbbképzése. Az 1950-es évek elején számbavették azt a két- három tucat, budapesti és vidéki múzeumokban tevékenykedő múzeumi alkalmazottat, akiknek a reparálás, javitgatás, a műtárgyak "uj- jávarázslása" volt, vagy lehetett a feladata. Jobbára egy-egy kéz- müvesmesterség gyakorlott szakemberei vagy autodidakta, un. ezermesterek voltak a tagjai ennek a generációnak.

Néhány hetes tanfolyamokra rendelték be őket, ahol megismertették velük: mire kell ügyelniök, milyen módszerekkel, anyagokkal szabad aoigozniok, hogy tevékenységük ne kárt okozó, hanem hasznos legyen. Tisztelettel adózva restaurátorelődeinknek, e generációnak, kiknek kezemunkáját máig tiz- és százezernyi múzeumi tárgyon megtalálni, mégsem nevezhetjük túlzottan eredményesnek e- zeket a tanfolyamokat. A hallgatók meglehetősen alacsony fokú iskolázottságához igazodó szinvonalon, mintha hályogkovácsokat oktattak volna - tudjuk az anekdotából, milyen eredménnyel.

Ezen alapfokú képzés befejeztével - miután a restaurátor- létszám alig növekedett s a fluktuáció sem volt jelentős - a tanfolyamok több mint egy évtizedig abba is maradtak. Helyükbe - alkalmilag - az úgynevezett műhelygyakorlatok léptek néhány nagyobb budapesti múzeumban, elsősorban a Magyar Nemzeti Muzeum restaurá- tormühelyében. A teljességhez hozzátartozik ugyanis, hogy néhány tehetséges, sokoldalúan képzett, esetenként világlátott szakembere volt az általános restaurátoroknak. Mi sem példázza jobban munkájuk színvonalát, mint az, hogy a Régészeti Kézikönyv 1952- ben megjelent első kötetében máig érvényes alapelveket határoztak meg a restaurálás különböző területére, jónéhány módszert is le- irva.

Itt kell szót ejteni arról is, hogy a művészeti alkotások restaurálásával akkoriban múzeumokban foglalkozó nehány szakember kezdettől fogva magasabb szinvonalon, magasabb fokú előkepzettseg- gel látta el feladatát. Még ha Magyarországon nem is volt szakirányú képzés, a restaurátorok a Képzőművészeti Főiskola művész- növendékeiként szerezve diplomát, hazai, de főleg külföldi mesterek mellett sajátították el a gyakorlati ismereteket. Az un. mü193