Múzeumi műtárgyvédelem 10., 1982 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
A X. Országos Restaurátor Konferencia (1983. december 12-14.) alkalmából elhangzott előadások - Éri István: A restaurátorok képzéséről, képzettségéről
ÉRI István A restaurátorok képzéséről, képzettségéről Egy-egy mesterségben járatossá válni;- egy-egy szakma fogásait elsajátitani;- egyes művészi alkotó folyamatokat megismerni;- tudományos fogalmakat, kutatási módszereket megtanulni - megannyi megközelitési formája egy olyan folyamatnak, amelynek során a képzetlen munkaerőből képzett szakember válik. A restaurálás egyszerre mesterség, szakma, művészet és tudomány. Az idevágó ismereteket tanithatjuk, oktathatjuk a képzés különböző szintjein, különböző színvonalon. Az a kérdés, hogy mit, hogyan és kinek tanítsunk, a mindenkori igények és lehetőségek függvénye volt. Az ma is. Végeredményben a restaurátorképzés fejlődéstörténetét kell röviden áttekintenünk ahhoz, hogy a jelenkori magyar restaurátorgárda képzettségéről nyilatkozhassunk. Meg kell állapitanunk, hogy a restaurátorképzés igen fiatal oktatási diszciplína. Európa egyes országaiban sem indult meg 60-80 évnél korábban, mig Magyarországon alig tekinthet vissza három évtizednél hosszabb fejlődési folyamatra. Ellentétbe állítható a muzeológusképzés, amelynek sokkal nagyobb a múltja. Európában legalább százesztendős, Magyarországon hozzávetőlegesen háromnegyed évszázados előzményekre tekinthetünk vissza. Az összehasonlitás párhuzama nem erőltetett, a múzeumok fejlődéstörténetének belső logikája sugallja. Annakidején más-más i- gények kielégítését szolgálta a szaktudományában jártas, egyetemi képzettségű "muzeumőr" alkalmazása, mint a művészeti erudici- óval és mesterségbeli, ismeretekkel rendelkező restaurátoré. A múzeumi hierarchiában vitathatatlanul a jobban képzett muzeológusé lett a vezető szerep. A szemlélet változását az a felismerés vezette be, hogy a múzeumba került alkotások pusztulási folvamatának megállapításához, lelassításához a korábban alkalmazott eljárások nem éleg"ndők, 191
