Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
T. Bruder Katalin: Első századi római sisak restaurálása
pánt jobb oldalánál, a fül részére kialakított kivágásnál eltörött, és úgy torzult, hogy a törési felületek között megközelítőleg egy centiméteres harántirányu hézag keletkezett. A törési felületek összeragasztását úgy sikerült megoldani, hogy azokat fo kozatosan egymásra huztuk. Mivel a ragasztásnak nagy feszítést kellett megtartania, a tárgy belső oldalán Uvegpaplan darabbal megerősített UHU-p^Lus rögzitést alkalmaztunk. Attól függően, hogy egyes ragasztásoknak milyen statikai jelentőségük van, epoxi alapú műgyantát, illetve az előbb emlitett UHU-plust használtuk. A sisakharang töredékeinek összeválogatását, ragasztását követte a kiegészítés. A hiányzó részek megmintázása plasztilinból történt. A harangot diszitő "szemöldökvonalat" a töredékeken megtalálható domboritás-inditások alapján és segítségével alakítottuk ki. Sajnos éppen ezek a diszitett részek mentek leginkább tönkre mivel a bronzanyag már a sisak feldomboritásánál elvékonyodott, s ebből az amúgy is vékony anyagból kalapálták ki a plasztikus diszitő és statikailag erősitő, merevitő iveket. A végleges forma megmintázása után az eredeti felületeket öntapadó csikókkal fedtük be, hogy a szilikon ne érintkezzék vele. Ennek az volt a célja, hogy a negativ levételekor ez az erősen tapadó, minden apró részletbe beférkőző anyag ne károsíthassa a bronz felszínét. A forma készitéséhez kenhető szilikon mutatkozott a legmegfelelőbbnek. Több vékony rétegben hordtuk fel a teljes sisakharangra, és a rétegek közé erősítésként gézcsikokat helyeztünk el. A gézes erősítéssel - bár a forma még mindig meglehetősen vékony maradt - elértük, hogy az eddig alkalmazott módszerekkel ellentétben, nem kellett gipszből, vagy más anyagból bölcsőformát készíteni. Nem vettük le a negatívot a tárgyról, hanem a plaszti- lint fejtettük ki a sisak belsejéből. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy igy a szilikon tökéletesen tapad a felülethez, és a melegítéssel nem kerülhet be a kiegészítő anyag a forma és az e- redeti közé. A plasztilin teljes eltávolítása után megkezdődhetett a kiegészítő anyag felhordása a szilikon negatívba. Erre a célra földfestékkel töltött, illetve szükség szerint színezett eporezit mü11
