Múzeumi műtárgyvédelem 9., 1981 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
T. Bruder Katalin: Első századi római sisak restaurálása
zött mozog. A röntgenfelvétel bizonysága szerint a tarkóvédőt számtalan repedés gyengiti és sok helyen átkorrodált. Bár a harangrészről nem sikerült röntgenfelvételt készíttetni, a vastagabb - erősebb részek vizsgálata és rossz állapota megerősítette azt a feltevést, hogy az anyag nemcsak teljesen átkristályosodott, hanem sok helyen át is lyukadt. A sisak felületét nem borította egyenletes zománcszerü patina, ennek ellenére a régésszel egyetértésben arra az elhatározásra jutottunk, hogy a helyenként meglévő zöld patinát /Cu/OH/2/•CuCOj/ megóvjuk, úgyszintén az egyéb szines korróziós vegyületeket is /Cu20, 3Cu/OH/2.CuSO^/ igyekszünk a tárgyon megtartani. Egyrészt, mert véleményünk szerint esztétikailag ez a legmegfelelőbb, mivel az égett, átkristályosodott anyag önmagában vöröseslila szinü, kellemetlen megjelenése miatt kiállítási célokat nem szolgálhat, másrészt a különböző korróziós termékek teljes eltávolítása azt eredményezhetné, hogy a tárgy szempontjából meghatározható részek elvesztésével a rekonstrukció lehetetlenné válnék. Kétségtelen, hogy igy egy nem nemes patináju korrodált anyag megóvása technikailag a legnehezebb és a legkockázatosabb, mégis a tárgy bemutathatósága érdekében ezt az utat kellett választanunk. A töredékeken az első lemosás után még jócskán maradt ráköve- sedett homok, illetve korróziós termékekkel átitatott föld és kavics. Ennek a letisztitását mechanikusan végeztük, összekötve a vastag korrózió felesleges részének eltávolításával. E műveletet egy kissé megkönnyítette egy enyhe nátriumhexamatafoszfátos mosás alkalmazása. Természetesen ezt a munkafolyamatot igen nagy körültekintéssel és óvatossággal kellett elvégezni az anyag nagyfokú törékenysége miatt. A mechanikus tisztítást követte a desztillált vízben való többszöri kifőzés. A kloridok eltávolítását rendszeresen ezüstnitrátos kloridpróbával ellenőriztük, s a főzést mindaddig folytattuk, mig a próba eredménye egyértelműen negativ lett. A sisak valószinüleg még hajlékony, fémes állapotában, a földbekerülésekor eltorzult. Harangrésze benyomódott, némileg oldalirányban is deformálódott. Ez a töredékek összeállításánál nem kevés gondot okozott. Legfeltűnőbb nyoma a harang tarkórészénél látható, ahol nem lehetett a torzulást helyreigazítani a töredékek épségének megőrzése mellett. A sisakharang alsó része egy darabban került elő, de a homlok10
