Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncz Pál: Egy 1567-es wittenbergi Luther-biblia restaurálása
ragasztóanyagban lévő' töltő és színező anyagokkal együtt egy átlagosan kielégitó megjelenésű kiegészítést eredményezett. A vastagabb előzékek hiányzó repülólapjának pótlására metilcellulózzal két réteg No. 511-es számú japánpapirt kasíroztam össze. A könyvtestben alkalmazott 500-as fátyol szélének felbolyhosodását 0, 5%-os CMC-vel simítottam vissza. A papíranyag különösen az első Ívben gyöngült meg. Itt igazából nem segített a metilcellulóz-utánenyvezés sem: a papír szürkés, áttetsző lett. Ha hosszabb ideig nedves CMC-vel érintkezik nyomdafesték, akkor képes oldódni ill. emulgeálódni. Lehetséges, hogy a többször megismételt kezelés következtében vált e néhány lap szürkés tónusúvá. A nedves ragasztóval folyó munka meggyorsitására, a papír vizes vetemedésének csökkentésére ill. helyreállítására még présbekerülés előtt szovjet gyártmányú uti-vasalóval, szilikonpapiron keresztül óvatosan levasaltam a ragasztott, illetve kasírozott felületeket. A rávasalás előtt szi- vópapirral leitattam a ragasztóban lévő viz nagy részét. A szivópapir felemelésénél vigyázni kellett, hogy a japánpapir ne tapadjon fel rá. Vasalás után egy percre szabadon hagytam a lapokat, majd egy órára szivópapirok között könnyű présbe tettem őket. Naponta nagyobb terheléssel préselve őket, végül könyvprésekbe kerültek. Természetesen nem vasaltam a nagyobb, tehát a dm^-nél nagyobb felületű kiegészítéseket, mert a hirtelen eltávozó viz akkora felületen már tartós vetemedést okozott volna. így ezeket - pl. az előzék-kiegészitése- ket fokozatos, szivópapiron át történő gumihengerezéssel, illetve préseléssel szárítottam ki. e/ A fatáblák tisztítása, konzerválása és restaurálása A fatáblákról az enyvmaradványokat mechanikusan és karbamid-oldat- tal távolítottam el. Óvatos kopogtatással igyekeztem minél több furatlisztet eltávolítani a járatokból. A táblák méretéhez alacsonyfalu tálcát készítettem fából, amit aluminiumfóliával kibéleltem. Ebben megerősítésül ace- ton és toluol 1: 1 arányú keverékében történt előnedvesités után közvetlenül, Paraloid (Paraloid B72 : metilakrilát-etilmetakrilát-kopolimer granulátum) 2%-os, azonos elegyben készült oldatával itattam át. Az átitatást at. vákuumban, vákuum-száritószekrényben végeztem el. A kezelés 2x30 percig tartott. Az átitatás után a felületről letörölve az anyagot, többszörösen szivó- papirba tekertem a táblákat, hogy fékezzem az oldószerkipárolgás sebességét, elkerülendő az abból adódó vetemedést. így beburkolva, kissé lepréselve álltak néhány napig. A faanyag szilárdabb és keményebb lett, uj vetemedés nem tapasztalható. Azért használtam akrilátot - és a későbbiekben kiegészítéshez is -, hogy a tervezett bőrkasirozó ragasztóval, a PVAc alapú Planatollal és keményítővel összeférhető legyen, tapadjon hozzá. Ismeretes, hogy pl. poliészterrel kezelt felületen vizes diszperziók nem kötnek, illetve nem tapadnak meg. A táblák széleiken és a sarkoknál kiegészítésre szorultak. Fogászati modellező viaszlappal öntőágyat készítettem úgy, hogy a szélek legyalulá- sának enyhe ivét is negatívként adja: meleg vízzel lágyítva, ép részekről vettem le a formát. A hiányzó részeket Duracrollal öntöttem ki, amelyhez •19
