Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Koncz Pál: Egy 1567-es wittenbergi Luther-biblia restaurálása

8. Munkamenet a/ Szétszedés. A könyvrestaurálásnál elkerülhetetlen, hogy a tárgyat szét­bontsuk. Az egyes alkotóelemeket csak különválasztva kezelhetjük. A meg­lazult fűzés vagy kötés csak abban az esetben erősíthető meg, ha a teljes fűzést, illetve kötést megismételjük. Ez alól csak tisztitás-konzerválás- nál lehet kivétel; ha a kötés nem szorul restaurálásra. A szétbontást az eló'zékek leválasztásával kezdtem. Először mechani­kus utón, szikével, apró spatulával igyekeztem megbontani a kiszáradt és elöregedett enyves keményitő kasirozást, de eredménytelenül. Elkerül­hetetlen volt a vegyi beavatkozás. A keményitő kikötött állapotban nem oldódik vízben, csak bizonyos enzimek bontják. ^ Alfa-amiláz sós vizes oldatával nedvesítettem az előzékpapirokat; 10-15 perces áztatás után már óvatosan le lehetett választani a papirré- teget. A következő oldatot használtam 35-40°C-on: 500 ml desztillált viz 1 g alfa-amiláz ("diasztáz") 1, 5 g NaCl (pH 6, 9-7, 0) A nedvesítés előtt a papíron lévő tinta-irást és bélyegzőnyomatot az MRMK-ban kidolgozott MMA-BMA-AN kopolimer aceton-toluol keveréké­ben készült 27o-os oldatával levédtem. A szétbontás során mindkét előzék­lap alól ellen kasirozás-lap és két-két takarócsik került elő. A következő lépésben mechanikusan lefejtettem a bőrboritást a táblák­ról. Az enyves ragasztás oldására nem volt szükség, csak a gerincfelüle­teken, ahol a bőr és a könyvtest közé lehetett ecsettel vinni az enyvoldó folyadékot, melynek összetétele: 50 ml bórsavval savanyított desztillált viz (pH 5, 0) 50 ml t - butanol 10 g karbamid (urea) Ezzel választottam le a táblát a gerincfelülettel összekapcsolódó, erősítő pergamenlapocskákat is. E pergamendarabok valamely régebbi könyvből, vagy levélből származhatnak; négy darabkán Írás nyoma: fekete és vörös festékmaradványok voltak. A következő lépésben a táblákat emeltem le a zsinegbordákról, melyek vége a táblába fúrt lyukba volt bujtatva ill. rögzítve. A felfűző lencérnát nem akartam újra fölhasználni, ezért vagdosásával szedtem szét izekre a könyvet. A zsinegbindek az ujrafelfüzéshez rövidek, mert füzőállványba már nem lehet befesziteni őket, ezért ezeket is, mint majdani mellékle­teket tettem félre. Az ivekben található javitócsikokat és pótlásokat a papír mosása során választottam le. b/ Az anyagvizsgálatok szükségességét indokolta, hogy megfelelő, az egyes anyagok kémiai tulajdonságait figyelembe vevő kezeléseket választhassak a munka során. Az anyagvizsgálatok egyúttal a tárgy nyersanyagainak megha­tározásával annak készitéstechnikai sajátosságait is megadták. Először az alkalmazott ragasztókat azonosítottam, hogy a ragasztáso­kat a szétszedésnél feloldhassam. Az előzékek (papír) ragasztására enyves keményítőt alkalmaztak. Kaparékot vettem az előzék felhajtható, levált ré­sze alól, a bőrbehajtás felületéről, és a tábláról, ahol a ragasztó marad­13

Next

/
Thumbnails
Contents