Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncz Pál: Egy 1567-es wittenbergi Luther-biblia restaurálása
kéből, talán az utolsó lapok vagy repülólapok széléből vágott kis, kb. 2 cm^-es lapocskákkal az ujrafüzéskor "alátétezték ' az öltéshelyeket. A lapocskák élén jól lehetett látni az elfeketedett metszés-festéket. A javitó- csikok is igy készültek. Egyetlen helyen sikerült megtalálnom a Központi Katalógus alapján egy azonos kiadású, összehasonlításra alkalmas példányt, amely az Országos Evangélikus Egyházi Könyvtár 3921. számon nyilvántartott tulajdona. Sajnos csak címlapját láthattam, mivel az 1979-ben megnyílt, Budapest, Deák Ferenc tér 4. sz. alatti Evangélikus Gyűjtemény Múzeumában van kiállítva, és nem volt lehetőség arra, hogy a tárlóból kiemelve szemügyre vettessem. Annyit azonban sikerült megtudnom, hogy a könyv elején nyolc számozatlan nyomtatott lap van; egy csonka és egy teljes iv, tehát egy-, illetve háromleveles ivek. Az első levél első lapja a címlap. A lapokat a könnyebbség kedvéért gondolatban megszámozva (I. -VIII. ) e nyolc lap közül a Bakonyi Muzeum példányában a IV. ; VI.; VII. ; VIII. lap van meg. A rekonstrukció ivrendjét indokolja, hogy a könyv háromleveles, tehát 6 lapos ivekből áll. A második 12 oldalas iv első oldala az 1-es lapszámot viseli. A könyv utolsó ivének meghatározásához szükséges volt a papírok szitafinomságának összehasonlítása. Az utolsó előtti iv teljes, három levélből és hat lapból álló iv 378-tól 383. lapig - igy az utolsó iv két levélből illetve négy lapból áll: 384-től ("364") 387-ig. A 387. lap bal oldala az Ujtestamentum befejező soraival zárul. Ezt követte az aláhajtott előzék, melynek csak tükörlapja maradt meg a címeres kétfejű sas vízjellel, alatta az arctáblán szereplő ellenkasirozással megegyező szitafinomságu háttábla ellenkasirozás, az ezen szereplő vizjel azonban kivehetetlen. Mivel ezen kézírás nincs, és igen rossz megtartású, mellékletként őriztem meg, de uj japánpapirral helyettesítettem. A hagyományosan első, illetve utolsó iv alá hajtott, s igy azokkal együtt felfűzött előzékek fölé egykor még egy un. piszokivet fűztek, amely a táblával egyenlő vastag volt. Ezt a táblák felerősítése és gondos kiértékelése után távolították el, igy a táblák kötés után feszesen és pontosan csukódhattak rá a könyvtestre. Megjegyzendő, hogy a fatábla belső felén, a nyíláshoz eső hosszoldalon egy tépett szélű, keskeny papírcsíkkal fedték le a bordalyukakat és a pergamenlapocskák táblára ragasztott végeit. Erre simult aztán rá az ellenkasirozás, majd az előzék-tükör. Rekonstruálva az első és utolsó ivet, a könyvtest tehát 732 lapos, vagyis 1464 oldalas. (8 számozatlan + 334 számozott lap az Otestamen- tum; egy számozatlan /címlap/ + 387 számozott lap az Ujtestamentum. ) 4. A kiadás meghatározása Hans Lufft wittenbergi nyomdájának lutheri német nyelvű Biblia-kiadásairól és ezek illusztrátorairól elsősorban SCHMIDT: A Luther-Bibliák illusztrációi 1522-1700 között cimü munkája és HOLLSTEIN: Német rézmetszők, rézkarcolók és fametszők 1400-1700 cimü müvének IV. kötete alapján tájékozódtam.
