Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Egyéb fémtárgyak restaurálása - Takáts Sándorné: XIX. századi kovácsoltvas zár restaurálása
Takáts Sándorné XIX. századi kovácsoltvas zár restaurálása A szentesi kalaposmühely bejárati ajtajának zára vastag festék és korróziós réteggel boritottan, működésképtelen állapotban került a restaurátormühelybe. A festékrétegek mechanikus és oldószeres eltávolítása után a korróziós termékektől való megtisztítását elektrolízissel végezték. A deformációkat kalapálással egyengették ki. A zár működtetéséhez szükséges kulcsot, amely hiányzott, analógiák alapján rekonstruál ták. A zártest külső felületeit ill. a kulcspajzs mindkét oldalát Noverox márkanevű konzerválószerrel vonták be. A belső, működő elemeket és a kulcsot foszfátozással passzi- válták, majd szilikonolajjal (SZILOROL M 500) konzerválták. A működőképes zár eredeti helyén, szabadtéren kerül bemutatásra. /I«. XXXVTI.t./ Mária Takáts Restoration of a wrought-iron lock of the 19th century The lock of the entrance door of the hat-workshop of Szentes was covered with a thick paint and corrosion layer and was out of function when it got to the restoration studio. After the removal of the paint and corrosion layer with solvents and in a mechanical way, the clearing away of the corrosion products was carried out by electrolysis. The deformations were pieced up by hammering. The missing key, which was necessary for making work the lock, was reconstructed on the basis of analogies. The outer surfaces of the lock-body and both sides of the keyhole scutcheon were coated with a preservative named Noverox. The functioning inner elements and the key were passivated by phosphating, then they were preserved with silicone-oil (Szilorol M 500). The functioning lock will be shown on its original open-air place./See T. XXXVIT./ Mária Takáts Restaurierung eines Schmiedeelsenschlosses aus dem 19. Jahrhundert Das Schloss der Eingangstür der Szenteser Hutmacherwerkstatt ist mit dicker Farb- und Korrosionsschicht bedeckt und in betriebsunfähigem Zustand in die Restaurierungs- Werkstatt gelangt. Die Säuberung des Gegenstandes von den Korrosionsprodukten wurde nach der mechanisch und mit Lösungsmitteln erfolgten Entfernung der Farbschichten durch Elektrolyse durchgeführt. Die Deformationen wurden durch Hammerarbeit ausgeschlichtet. Der zum Betrieb des Schlosses notwendige und fehlende Schlüssel wurde auf der Grundlage von Analogien rekonstruiert. Die Oberflächen des Schlosskörpers und beide Seiten des Schloss-Schildes wurden mit einem Konservierungsmittel namens Noverox gestrichen. Die Passivation der inneren, funktionierenden Elemente und des Schlüssels wurde durch Phosphatierung ausgeführt und danach wurde das Schloss mit Silikonöl (Szilorol M 500) konserviert. Das betriebsfähige Schloss wird an seinem ursprünglichen Ort im Freien zur Schau gestellt./Siehe T. XXXVII./ 177
