Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Fegyverek restaurálása - Buzás Zsuzsa: Egy késő római kori, valamint egy ismeretlen lelőhelyű vaslándzsa és két pengetöredék restaurálása
A tárgyak tisztítása, konzerválása A két lándzsát és a karikában végződő markolatu tőrt elektrokémiai eljárással tisztítottam. A tárgyakat kátédként kapcsoltam, anódként vaslemezt használtam. (Elektrolit 5%-os NaOH-oldat, feszültség: 15 V, áram- sürüség: 6 A/dm2. ) Időnként a tárgyakat leszereltem, vaskefével átkeféltem, majd ismét visszahelyeztem. Ezt többször megismételve, a tárgyak megtisztultak. A hiányos markolatu tőrt 10%-os inhibitoros kénsavban tisztitottam (900 ml deszt. viz, 100 g, azaz 55 ml tömény kénsav és ehhez 5 g uro- tropin inhibitor, amely a szinfém oldódását megakadályozza). A tisztitás során oldható vas-szulfát keletkezik: 2FeOOH + 3H2S04 = Fe^SO^ + 21^0 Fontos az esetleg jelenlévő klórvegyületek átalakítása inaktiv vegyületekké (a tárgyban lévő Cl ionok láncreakciót indítanak meg, amely a fém teljes pusztulásához vezet). Hig NaOH-os főzéssel: FeCl + 3NaOH = Fe(OH) + 3NaCl O O a képződő NaCl vízben oldódik, többszöri deszt. vizes főzéssel eltávolítható. A tárgyakat infralámpa alatt szárítottam, majd RO 55-tel passzivál- tam (20% foszforsavat tartalmazó gyárilag előállított készítmény). A felületen oldhatatlan tercier foszfát védőréteg alakult ki. A konzerválást aktiv szénnel színezett kloroformban oldott Paraloid B 72-vel (5%) végeztem. (Paraloid: metil-akrilát, etil-metakrilát kopoli- mer.) Többszöri alámeritéssel értem el, hogy a tárgyak egész felületüket beborító védőrétegeket kapjanak. A középkori lándzsa és a deformált pengéjű tőr kiegészítése A kiegészítést Eporezit FM 20 (térhálósitó T 16) epoxigyantával végeztem. (100 sr. FM 20, 18 sr. T 16.) Ez az epoxigyanta szüárd, merev és erős ragasztószer. Töltőanyagnak talkumot, színezésre fekete és barna porfestékeket, valamint grafitport használtam. A fölösleg leszedését fogászati fúrófejbe szerelt maróval végeztem. Ezzel a módszerrel a kiegészített részek megkülönböztethetővé váltak az eredeti fémfelülettől. Vékony rétegben grafitporral színezett Kalloplastot (polimetil-metakrilát + monomer folyadék) vittem fel a már Eporezittel kiegészített részekre, így sikerült a tárgy eredeti felületéhez hasonló felületet létrehozni, amely azonban anyagában mégis elvált attól. Mivel a lándzsahegy pontosan nem rekonstruálható, a régésszel való megbeszélés alapján ezt nem egészítettem ki. A deformálódott pengéjű tőrt óvatosan kiegyenesítettem, és a törésfelületet kiegészítettem (Kalloplast). /XXIV . t. 2-5 . /
