Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Fegyverek restaurálása - Buzás Zsuzsa: Egy késő római kori, valamint egy ismeretlen lelőhelyű vaslándzsa és két pengetöredék restaurálása

A kezelés előtt végzett vizsgálatok

1. A tisztítás előtt megvizsgáltam a lándzsák köpüjét. A már korábban restaurált lándzsáét kitisztitották. A kisebb lándzsánál óvatosan kibontottam a köpüt, arra gondolva, hogy famaradványokat találok, amelyek alapján megállapítható, hogy milyen fához erősítették. Tartalma azonban csak hematitos (Fe

203) és limonitos (Fe203 . H20) agyagos föld volt.

2. A tort, amelynek markolatvégződése földlabdában volt, orvosi röntgenkészülékkel világítottam át. A felvétel kimutatta, hogy jó vasmaggal rendelkezik, akasztható markolata pedig karikában végződik.

3. A Vasipari Kutató Intézet egyik munkatársa végezte el a hiányos markolatu tőr anyagának az elemzését. Az összetétel alapján megállapítható, hogy az olvasztást buca-kemencében végezték. (A magyar szakirodalom a közvetlenül acélt gyártó kemencéket nevezi buca-kemencéknek, az ezekben gyártott vastömböt pedig bucának. )

Az ősi vasgyártás

A vaskorból vasolvasztó kemencék nem maradtak fenn, a legrégebbi ismert kemence maradványait (ez kb. 2000 éves) Felső-Ausztriában, a rómaiak volt Noricum tartományában tárták fel. A maradványok alapján megállapítható, hogy ez a korai kemence hasonló ahhoz a XII. századból származó kemencéhez, amelyre Marienthal községben bukkantak rá, elég jó állapotban. A rekonstrukció szerint a kemence belső átmérője 60-90 cm lehetett.

Az ősi vasgyártás hasonló lehetett az észak-kameruni makatán négerek ma is alkalmazott módszeréhez.

Az agyagból felépített kemencében aknaszerü munkateret alakítanak ki, melynek alsó részén berakó, illetve kiszedő nyílás, "ajtó", felső részén pedig adagoló nyílás van. A levegőt felülről, az anyagoszlopon át, a fenékig lenyúló agyagcsövön keresztül fújtatják, a gázok felfelé, az adagoló nyíláson át távoznak. Az akna megtöltése folyamán az ajtót vékony agyagréteggel befalazzák. A fuvócső az anyagoszlop melegétől átizzik, és fel- melegiti a rajta átáramló levegőt. (Tehát előmelegített levegővel dolgoznak. ) A nagyrészt folyékony salak az ajtó alján vágott nyíláson folyik ki a kemencéből. A fuvócső fokozatosan leég, a képződő vas pedig felfelé folyton növekvő tömbbé forrad össze. Ennek megfelelően a salakcsapoló nyílást is fokozatosan feljebb vájják a befalazott ajtón. Ha a tömb magassága elérte az 1-1,5 métert, abbahagyják a fujtatást, a kemencét vízzel lehűtik, és a vastömböt az ajtó kibontásával kiszedik a kemencéből. A termelt vasat többszöri melegkovácsolással tisztítják meg a salaktól és a faszéntől. A kisebb vasreguluszokat faszén között izzítják, izzó állapotban kovácsolással hegesztik össze, és formálják a kívánt alakra. A kikovácsolt vas 0, 5%-nál kevesebb szenet tartalmaz.

112