Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szaaly Zoltán: Egy bőrkazula restaurálása
rök is - legnehezebben kivédhető kárositója - a por. A finom por nagy felületénél fogva adszorbeálja a vizet is és a zsiradékot is. Ezért a felületet belepő por erősen szárítja a bort, A vízveszteség következtében a bor zsugorodik, felülete megrepedezik. A festett bőröknél, mivel a festékréteg másképpen mozog, mint a bor, ezért a felületi repedezettség jobban szembetűnő. Ezek ismeretében és korábbi kísérleteink alapján végeztük az alább ismertetendő kazula restaurálását. A kazula barokk stilusu, valószínűleg Nyugatmagyarországról származik. A mintázat lapos domborítását faducokkal készítették, a mélyebb részeket poncolással díszítették. Tulajdonos: a budavári Mátyás templom múzeuma. A restaurálásban segédkezett Koncsánszkyné Vakány Irén. A cserző- anyagot Dalnoki Miklósné, a szervetlen pigmentet Morgós András, a szerves festéket T. Balázsy Ágnes határozta meg. A bor cserzőanyaga (I. sz. melléklet) Valonea, amelynek hatóanyaga a pirogallol, A kazula felületét qjsüst lapokkal borították, erre festették a domborításnak megfelelő díszítést. A festék anyaga (II. sz. melléklet) 1. piros = kármin (kosenil) 2. zöld szin = réztartalmu pigment 3. kék szin = indigó Festetlen részeket aranyozó lakkal kenték be. A lakkból sáfrányt mutattunk ki (III. sz. melléklet). A tárgy állapota: helyenként szakadt, a széleken és a vállrésznél kisebb hiányok voltak. A festékréteg a teljes felületen repedezett, több helyen a bor barkájával együtt hiányos. Ez leginkább a hajtogatások mentén feltűnő. A bőrből a zsiradék hiányzott, mivel a bőr ugyan nem keményedért meg, de hajlitgatás közben surlódó hangot adott. Ha ezt igy hagyjuk, akkor a bőr rostjai a további mozgatás következtében előbb-utóbb elporla- nak. Az ilyen bőrök, mivel még hajlékonyak, kötött vizüket megőrizték, de a kapilláris víztartalom minimumra csökkent. Korábbi jó tapasztalataink alapján a bőrök konzerválására szívesen használunk likkereket, vagy ezek alapján készült emulziókat. Az emulzió attól függően, hogy mit, miben diszpergálunk O/V vagy V/O tipusu lehet (az O = olaj, V = viz). Konzerválásnál általában az O/V tipusu emulziókat szoktuk alkalmazni, mert ezeknek több a víztartalmuk. Ebben az esetben viszont célszerűbbnek látszott a V/O tipusu emulzió használata. A tulzsi- rozás elkerülése végett az olajkomponens egy részét hosszú szénláncu zsiralkoholokkal és lipofil oldószerrel helyettesítettük. A zsiralkoholok jó tulajdonsága, hogy nem avasodnak, a bőrrel jól összeférnek, a bőrrostokat nem ragasztják össze. A bőrrostok egymás melletti elcsúszását súrlódásmentessé teszik. A zsiralkoholok közül évek óta a cetilalkoholt (n-hexadekanol) használjuk. A fent emlitett tulajdonságok mellett a cetilalkohol kitűnő lipofil disz- pergáló szer, jelentősen csökkenti a viz párolgását, már molekuláris vastagságban is. Jelentősen növeli más anyagoknak, például a lanolin vizfel- vevőképességét (dynamic hygroscopicity). Kellemetlen tulajdonsága a mi- risztilalkohollal együtt (n-tetradekanol), hogy bizonyos mennyiség után a bőr felületére vándorol és ott csillogó bevonatot képez. Ez ugyan letörölhető, de később újra kiül a felületre.
