Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szaaly Zoltán: Egy bőrkazula restaurálása

A laurilalkohol (n-dodekanol) olvadáspontja alacsonyabb (24 C°) szemben a mirisztilalkohol (38, 2 C°) és a cetilalkohol (49, 6 C°) olvadáspontjával, kitünően helyettesíti a cetilalkoholt. A cetilalkoholt azonban a fent emlí­tett jó tulajdonságai miatt nem célszerű teljesen elhagyni. Olajkomponens­nek a már régen jól bevált pataolajat használjuk. Oldószernek régen jól bevált a t-butilalkohol, mivel felületi feszültsége nagyon kicsi, száradás után nem zsugorítja a bort. A kazula konzerválására a következő összetételű szert használtuk: 1500 ml t-butilalkoholt 8 g cetilalkoholt 20 g laurilalkoholt 20 g nyers pataolajat 3 ml cédrusolajat 50 ml vizzel erőteljesen összekeverünk ezzel az emulzióval, a kazulát husoldalról kétszer egymás után jól bedör­zsöltük, Célszerű a szárítást sima szűrőpapírok között végezni, egy sima lappal letakarva, enyhén nehezítve. Későbbi kísérleteim során az összetételt úgy módosítottam, hogy a ter- tiert-butilalkohol mennyiségét érintetlenül hagytam, de a többi komponenst (a vizet is) duplájára emeltem. Ezt az összetételt még eredményesebben használtam. Ennek az eljárásnak az is. az előnye, hogy a lakkozást meg­élénkítette, aminek következtében a festés színei is felfrissültek. A szakadt részek és a kiegészítések ragasztásához az ELASTOSIL 07 márkanevű szilikon ragasztót használtam. Ez a Wacker cég gyártmánya. Ragasztásnál nagyon kell vigyázni, hogy a ragasztóanyag ne menjen túl a ragasztandó felületeken, mert a kitüremlett ragasztót rendkívül nehéz eltávolítani nyom nélkül. Ez viszont a festésnél és az ezüstözésnél zava­rokat okoz. A szilárd és rugalmas ragasztások messzemenően kárpótolnak a lassabban, de gondosan végzett munkáért. A kiegészítéseket növényi cserzésü birkabőrrel végeztem. Kétféle mód­szerrel. Ahol lehetett, a bőrök széleit levékonyitva ragasztottam fel a ki­egészítést, ahol a roncsolódott bó'r ezt nem tette lehetővé, az említett módon levékonyitott bőrrel a hiányt alábéleltem és a színoldalról pontosan kivágott bőrrel a kiegészítést az eredeti résszel szintbe hoztam. Ezután a sérült lekopott barkát, hogy a bor felületét nyúlás ellen meg­erősítsem és a festés kiegészítéséhez a felületet előkészítsem, ezüstlapok­kal fedtem be. Ragasztóanyagnak a tojásfehérjét választottam. A tojásragasztó készítésénél vigyázni kell, hogy a tojásfehérjét jól ver­jük fel, majd egy ideig állni hagyjuk. Ezután az elfolyósodott anyagot le­öntjük. Akkor jó a ragasztó, ha teljesen sima és a belemártott pálcika nem húz szálat. A festés kiegészítését csak az ezüsttel lefedett részeken végeztem, hogy az eredeti szépen öregedett felületet érintetlenül hagyjam. A lekopott részeket azért kell igy kezelni az esztétikai meggondoláso­kon túl, mert az ilyen helyeken a bőr később megnyúlik és felpuposodik. A tojásfehérjével felragasztott ezüstlap ezt megakadályozza és a felületnek megfelelő szilárdságot biztosit. A tojásfehérje a felületet kissé meghúzza, ezért célszerű a ragasztásnál, a megfelelő részt enyhén széthúzni és szá­radásig úgy tartani. így elkerülhetjük a felület meghuzódását. Ahol a ki­egészítéseket domborítani kellett, a megnedvesitett kiegészítés husoldalán 90

Next

/
Thumbnails
Contents