Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Soós Katalin: Papíranyag és pergamen oklevél restaurálásának lehetőségei

ható minden szerves anyagú műtárgynál.) Mindezeket figyelembe véve a világ legkiválóbb restaurátorai igyekeztek megoldani a pergamen restaurálásának problémáit (i. Reed, Plenderleith, Belaja, Jussoupova stb. publikációit).

Itt most azt a módszert szeretnénk ismertetni, amit az utóbbi években a magyar restauráló műhelyekben általában használnak, s amit mi is alkalmaztunk a tárgyalt középkori pergamen oklevél esetében.

A pergamen restaurátorának alapvető feladata a kiszáradt, kemény, néha deformálódott anyag felpuhitása, kiegyengetése és a szükséges nedvességtartalom biztosítása a jó fogás érdekében. A különféle kísérletek és tanulmányok szerint a pergamenek lágyitását és kisimitását vizzel és vizet tartalmazó oldatokkal lehet jól elvégezni.

A puhitó oldat bevitelét mindig megelőzi a száraz tisztítás, melyet egyszerűen puha radirral, a sorok között radirgéppel (kihegyezett végű radírral) és puha kefével végezhetünk. Reed javasol bizonyos foltok eltávolítására 27o-os Kloraminos fehérítést is. Zsiradék eltávolítása középkori eljárással is lehetséges (oldatlan mészporral vagy krétaporral), de elvégezhető szerves oldószerekkel is (szén-tetraklorid, triklór-etilén). Itt kell megemlíteni egy másik szerves oldószer, a propanol (propil-alkohol) használatát. Kitünően bevált folyadékok egyenletes bevitelére pergameneknél, bőrféleségeknél. Az izopropanol - (CHgQg CHOH - a viz előtt hatol be, jól vezeti be a vizet és ezzel együtt mindazt az anyagot, amit a vizes oldatba tettünk. Előnye még, hogy lassan párolog ki az anyagból.

Az alkoholos vizes oldatba tettünk kevés quebracho cseranyagot (délamerikai fából nyerik). Utalunk itt a növényi cseranyagok vizfelvevő képességet csökkentő hatására. Az 50%-os alkoholos-vizes oldat helyett használhatunk 10%-os alkoholos-karbamidos oldatot is. A kellemes, puha fogás ki- * alakítását elősegíti kis mennyiségű zsiradék hozzáadása is. Ez egyúttal megvédi a kollagén rostszálakat a párával való túlzott érintkezéstől, ugyanakkor vizet köt le bennük, elősegítve rugalmasságuk megőrzését, tehát szabályos is. Pergamennél igen kevés zsiradék is elegendő. Lehetőleg természetes növényi vagy állati viaszt használunk oldószerrel (karnauba vagy brazilviasz, cetvelő, méhviasz). Nagyon kiszáradt okleveleknél jó eredményt adott a szén-tetrakloridban feloldott kevés méhviaszos ecsetelés, csak a hátoldalról. Jól használható az 1-2%-os benzolos-alkoholos-cetvelős oldat is (Belaja).

Az oldattal való kezelést üveglapon végeztük ecsettel vagy vattával. (Megjegyzendő, hogy az' oldattal együtt igen sok szennyeződés is eltávolítható a nem írott felületről, ha vattával enyhén dörzsöljük. Sok restaurátor ezután a művelet után présbe teszi a pergament (viaszpapirok közé), vagy csipeszekkel keretre feszítve levegőn hagyja megszáradni, az eredeti pergamenkészités elve alapján. A hazai sérült pergameneknél azonban ez a módszer veszélyeztetné az Írást, az amúgy is szakadozott pergamenek további sérüléseket szenvednének.. Az azonnali présbe helyezés viszont átlátszóságot, zsirosodást idéz elő.

Módszereinket az 1966-os firenzei árvízkárok sújtotta kódexlapok restaurálásánál (vékony, kétoldalról irt hártyákról van- szó) alkalmaztuk először sikerrel, és azóta hazai pergamenjeinknél is erre az eljárásra tértünk át.

62