Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Soós Katalin: Papíranyag és pergamen oklevél restaurálásának lehetőségei

Az oldattal felpuhított pergameneket kissé érdes felületű üveglapra (homokfúvással érhető el) simítjuk úgy, hogy angol viaszpapirral leboritjuk, lefogjuk, s gumihenger segítségével a felesleges oldatot kinyomjuk. E művelet hatására a pergamen szinte rátapad, ráfeszül az üveglapra, és a szakadt részek is károsodás nélkül a helyükre kerülhetnek. Majd szivópa- pirokat, szürke lemezt, deszkalapot és max. 20 kg súlyt ráhelyezve, száradni hagyjuk 24-30 óráig. Ezt a már szikkadt, száradó pergament tesz- szük csak présbe előbb viaszpapirok, majd selyempapirok között. Nagyon fontos betartani a teljes száradás idejét (10-12 nap), és gyakran cserélgetni a nedvszívó papírokat.

A megfelelően kipréselt pergamen oklevél sérült részeit hátoldalról alátámasztjuk selyemszitával úgy, hogy csak a széleket ragasztjuk le, biztosítva a mozgást, levegőzést. A pergamennel való pótlás kétoldalon Írott kódexlap esetén indokolt és javasolt, az egyoldalon Írott okleveleknél az alátámasztás is elegendőnek bizonyul. Ennek természetesen anyagi oka és magyarázata is van, ugyanis a pergament külföldről kell beszerezni, hazánkban nem gyártják.

Meg kell még említeni a tisztított marhavakbél-hártya használatát a szakadásoknál, Írott részek erősítésénél. Ragasztóanyagként használható a pergamenenyv, melyet magunk készíthetünk: 1 sulyrész pergamenhulladékból és 2 sulyrész vízből. Addig főzni, amig egyharmadára nem apad. Ehhez a zselatinszerü főzethez kevés ecetsavat szokás tenni (2%-os koncentráció az egész mennyiséghez képest) a jobb tapadás érdekében. Az alkohol bekeverése jobb eredményt ad, egyben baktériumölő is. Gombaölőszerként nitrofenolt szokás tenni az oldatba. A pergamenenyv az adalékokat, térfogatának 507»-áig képes befogadni.

A selyemszita-támaszték ragasztására használható a Planatol, illetve az alkoholos Planatol is, hisz igen kis felületről van szó, s a felesleges ragasztót a szitaselyem pergamenre való helyezése után ujjunkkal könnyen ledörzsöljük. A ragasztó megszikkadása után ajánlatos az oklevelet 24 órára ismét présbe helyezni.

Beszélni kell még az oklevél viaszpecsétjének restaurálásáról is, ami tulajdonképpen megelőzi a pergamennel való foglalkozást. Tisztítását 2%-os szterogenolos vízzel, ecseteléssel végeztük, majd desztillált vizes lemosás következett.- Száradás után a pecsét eredeti anyagához hasonlóan, a kipótlásához is méhviaszt használtunk parafinnal 2: 1 arányban összeolvasztva, néhány csepp velencei terpentin hozzáadásával, esetleg színezékkel (az összetétel eredetileg sem volt pontosan meghatározva). A pótlóanyagot felolvasztva, ecsettel vittük a pecsétre apránként, majd hülés közben fogorvosi szerszámokkal alakítottuk a pecsét formájához. A pótlás mértékét a hiányzó rész nagysága döntötte el. A pecsét selyemzsinórját szén-tetra- kloriddal tisztítottuk. Müanyagos átitatást nem alkalmaztunk.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megemlíteni az oklevelek és mindenféle iratanyag helyes tárolásának fontosságát. Védőboritékban, tékában, fektetve kell tárolni ezeket, megfelelő hőmérsékletű és páratartalmu raktárban, figyelemmel kisérve a fenti anyagok számára ideális, 50-657o relativ légnedvességet, valamint az állandó 18-22 C°-os hőmérsékletet.

63