Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kardos József - Kriston László: Kerámiatárgyak röntgendiffrakciós vizsgálata

lett. Ismeretes, hogy a szmektitek - pl. montmorillonit - poláros folyadékok (viz, etilén-glikol) hatására duzzadnak. Száradáskor viszont jelentős a térfogatésökkenésíik, ez okozhatja az edény elrepedését.

Következtetések

A kerámiák és a talajok vizsgálati eredményeinek egybevetése alapján az alábbi megállapításokat tehetjük:

a/ A viszonylag alacsony hőmérsékleten kiégetett cserépedények fázisösszetétele lényegesen nem tér el a felszín közeli, hasonló hőmérsékleten hevített talajok fázisösszetételétől. így nem zárható ki az, hogy felszín közeli talajokat használtak fel az akkori fazekasok.

b/ A talajminták vizsgálata alapján valószínű, hogy az ország nagy területén találhattak alkalmas nyersanyagot. Természetesen a későbbiekben ki kellene terjeszteni a mintavételt az ország egész területére, elsősorban azokra a helyekre, ahol ásatások folytak, illetve- folynak. Jó lenne, ha a régészek feltáró munkájuk során talajmintákat is gyüjtenének az ásatásokon. Segítségükkel pontosabban be lehetne határolni az edénykészitésre használt talajok lelőhelyét.

c/ Néhány esetben a jelenlegi ismereteink alapján is megmondhatjuk, hogy a cserépedény készülhetett-e feltalálási helyének környezetében. Ha pl. gipszet nem ‘drtalmaz az edény lelőhelyén levő talaj, de a kerámia anyagösszetevői közt szerepel, akkor másutt kell keresni a nyersanyagelőfordulást. Más a helyzet, ha a talaj gipszet tartalmaz, mert évszázadok alatt ez kimutatható mennyiségben bediffundálhatott a cserép pórusaiba, igy a gipsz jelenléte a kerámiában nem utal egyértelműen a lelőhelyre. A di- opszid és gehl^nit, mint említettük, a kaiéit és dolomit hőbomlása során keletkező CaO és MgO egyéb talajkomponensekkel végbemenő szilárdfázisu reakciói során szintetizálódik. A kaiéit és dolomit nem állandó összetevői a talajoknak, s nem minden kerámia tartalmaz kalcitot, illetve diopszidot, gehlenitet, igy ezen ásványok hiánya vagy megléte diagnosztikai értékű a lelőhely szempontjából,

d/ A cserépedény kiégetési görbéjét nem lehet meghatározni, de megadható általában egy nem túl széles hőmérsékleti intervallum. Ennek alapját meghatározott kristályos fázisok hiánya, illetve megléte és a hozzájuk tartozó reflexiók intenzitásviszonyai adják. Kiemelt jelentőségű ilyen szempontból a klorit, illit, kalcit, muszkovit, diopszid, gehlenit, hematit.

(V. táblázat).

e/ Az eddigi vizsgálati eredmények alapján elérhetőnek látszanak a kitűzött célok. A jövőben tovább folytatjuk a vizsgálatokat, de most már nem tájékozódás-szerüen, hanem szisztematikusan egy-egy kérdéskört végigelemezve. Ennek keretében az alábbi hatáskörökkel kívánunk foglalkozni:

1. A talajokban előforduló illit és klorit típusok meghatározása, tulajdonságaik vizsgálata. 2. A talajok vasvegyületei. 3. A kerámia-edények színének és a vas aktuális kémiai formájának összefüggése. 4. A diopszid és gehle- nit-képződés körülményeinek tanulmányozása. Egyéb kalcium-szilikátok keletkezésének feltételei.

A szerzők köszönetét mondanak dr. Hegedűs Katalin és Nagy Katalin régészeknek a vizsgálati anyag rendelkezésre bocsátásáért.

46