Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kardos József - Kriston László: Kerámiatárgyak röntgendiffrakciós vizsgálata

A karbonátok közül a kaiéit négy mintában fordult elő (1, 10, 12, 15). Diopszidos, illetve gehlenites minták esetén valószínű, hogy az eredeti nyersanyag kalcitot és/vagy dolomitot tartalmazott.

Mindössze három mintában (1, 4, 15) volt gipsz (CaSO^ 2H2O). Eredete teljes mértékben nem tisztázott. Tartalmazhatta a nyersanyag is, de évszázadok alatt a környező talajból is bediffundálhatott a cserép anyagába.

Nyolc mintában (6, 7, 9, 11, 13, 18, 19, 20) volt kimutatható mennyiségben diopszid (CaO MgO 2SÍO2) és két mintában (5, 20) gehlenit (2CaO • AI2O3 SÍO2). Hazai természetes előfordulásuk nagyon ritka,ezért valószínűbb, hogy a kiindulási anyag komponenseinek szilárd fázisú reakciói révén jöttek létre a kiégetés során.

A cserépedények anyagának egyik szinezo komponense a hematit (oC- Fe2C>2) hat mintában (6, 7, 10, 15, 16, 20) fordult elő.

Összehasonlító anyagként 19 különböző helyről származó felszinközeli talaj és négy bányászott agyag (III. táblázat) vizsgálatára került sor. A kimutatott kristályos anyagokról a IV. táblázat ad áttekintést.

Vizsgáltuk a hevítés hatására bekövetkező fázisátalakulásokat. 110 C°- on, 550 C°-on, 700 C°-on, 800 C°-on, 900 C°-on és 1000 C°-on, illetve 200 C°-on, 450 C°-on, 500 C°-on és 600 C°-on 3-3 órát hevítettük ugyanazt a mintát, igy közelítve a népi fazekasok 18-24 órás edényégetési idejét.

A talaj legfontosabb vázalkotója az Cb<-kvarc volt. Az agyagásványok közül az illit mindegyik talajban előfordult. Etilén-glikolos kezelés, valamint 400 C°-ig történő hevítés hatására bázisreflexiójának helyértéke nem változott észrevehetően, ebből arra következtettünk, hogy expandáló réteget nem tartalmaz közberétegezetten, azaz valódi illit. 600 C°-on 3 órás hon-tartás után reflexióinak intenzitása csökkent. Ez feltehetően a szerkezeti viz távozása és a kristályrács felbomlásával függ össze. 700 C°-nál magasabb hőmérsékleten izzított talajokból az illitet gyakorlatilag nem lehetett kimutatni.

Valamennyi minta tartalmazott kloritot. Sem az ASTM kártyák, sem a szakirodalomban közölt eljárások szerint nem lehetett pontosabban meghatározni, hogy milyen tipusu klorit van jelen. Vizsgálataink alapján a következőket mondhatjuk: 500 C° hőmérsékleten 3 óra hon-tartás után a klorit reflexióinak relativ intenzitása megváltozott; a 001 bázisreflexió intenzitása nagymértékben megnőtt és ezzel egyidejűleg a 002, 003, 004 stb. reflexiók intenzitása gyakorlatilag 0 lett. Egy talaj esetén az intenzitásváltozás már 400 C°-on bekövetkezett (13. sz. ), de a 002 reflexió intenzitása nem leheti akkor még 0. Más talajokban viszont még 450 C°-on sem lehetett változást észlelni (5, 7, 11, 12, 19, 1, 15) csak 500 C°-on, azaz 450 C°-500 C° között következett be az intenzitásviszony változása. Irodalmi adatok szerint feltételezhetjük, hogy finomszemcsés degradált klorit- ról van szó, és az intenzitás-változás a dehidratálódási folyamat első szakaszának bekövetkezésével - a rétegközi brucit lehasadásával - áll kapcsolatban. 700 C°-on 3 óra hon-tartás után készített diffraktogramokon a klorit 001 bázisreflexiója sem jelent meg, ami arra utal, hogy a kristályrács összeomlott. A 700 C°-nál magasabb hőmérsékleten hőkezelt mintákból kloritot értelemszerűen nem lehetett kimutatni.

Kaolinit jelenlétét mindössze négy talajminta esetén tudtunk egyértelműen megállapítani. Eszlelhetőségét nagymértékben nehezíti az a tény, hogy a kloritok reflexióival egybeesnek a legjelentősebb reflexiói. Irodalmi adatok alapján - sok, éles reflexió - nem sorolhatjuk a rendezett szerke43