Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kardos József - Kriston László: Kerámiatárgyak röntgendiffrakciós vizsgálata
KARDOS József-KRISTOIM László Kerámiatárgyak röntgendiffrakciós vizsgálata A magyarországi múzeumok régészeti anyagának jelentős részét alkotó kerámia tárgyak restaurálása, a belőlük nyerhető ismeretek feltárása, de a régész terepmunkája során is gyakran vetődnek fel olyan kérdések, a- melyek megoldásához a jelenlegi ismeretek nem elegendőek, a rendelkezésre álló szokásos vizsgálati eljárások nem kielégitőek. Elsősorban ez indokolja azt a törekvést, hogy természettudományos módszereket hivjanak segítségül. A különböző fizikai, kémiai vizsgálatok eredményei alapján várható, hogy a problémák egy része megoldható, sőt hogy támpontot nyújtsanak a régészeti kutatások uj irányaihoz is. A teljességre törekvés nélkül mindössze utalni szeretnénk néhány számításba jöhető kérdésre,, pl. : a gyártási technológia, kerámia-központok, műhelyek megismerése stb. A jelenlegi gyakoris, szerint - feltehetően éppen a kerámia tárgyak nagy száma és a vizsgálati, valamint az anyagi feltételek szűk volta miatt - az anyag értékelése, méreteik, külsődleges tulajdonságaik (színük, anyaguk szemcsés vagy "jól iszapolt" voltának) leírásában, formatipusaik összehasonlításában és osztályozásában merül ki. Az esetek igen nagy részében a fotódokumentáció - ha egyáltalán van - nagyon szegényes, közel sem meríti ki a lehetőségeket. Ezeknek egyenes következménye részben az, hogy nem alakult ki korszerű és jó, egységes vizsgálati rendszer és ennek megfelelően a tárgyakról nyerhető ismeretek töredéke kerülhet csak feldolgozásra, másrészt az idő múlásával sajnálatos módon jelentős mértékben csökken, illetve csökkenhet az eredeti tárgyról egyáltalán megszerezhető ismeretek mennyisége. Jól tudjuk, hosszú idő szükséges ahhoz, hogy ez a kedvezőtlen helyzet jelentősen megváltozzon. Próbálkozásainkkal - amelyek egy részéről itt számolunk be - szeretnénk hozzájárulni egy egységes kerámia vizsgálati és dokumentálási rendszer létrehozásához. A bemutatásra kerülő eljárás alkalmazása megkönnyítené az ezen a területen dolgozók munkáját és lehetővé tenné, hogy a múzeumi tárgyak itt érintett körével jelentőségüknek megfelelően foglalkozzanak. Munkánk során elsődleges szempontnak tekintettük a műtárgy épségének megóvását. Ennek megfelelően a vizsgálati módszereket úgy választottuk meg, hogy azok roncsolásmentesen is végrehajthatók legyenek, illetve amennyiben mintavétel szükséges, az lehetőleg kismértékű fizikai sérülést okozzon, a tárgy esztétikai megjelenésének megváltozása nélkül. Ezen alapelvből kiindulva a szokásos szemrevételezés és a külsődleges tulajdonságok leírása után fototechnikai, majd azt követően radiográfiás vizsgálatot végeztünk és végül a kristályos fázisok tanulmányozására röntgendiffrakciós eljárást alkalmaztunk. A vizsgálatokat az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet laboratóriumában végeztük. 36