Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kardos József - Kriston László: Kerámiatárgyak röntgendiffrakciós vizsgálata
Fototechnikai vizsgálatok Feltételezve azt, hogy az egyszerű tárgyfotózással kapcsolatos tudnivalók többnyire ismertek, nem kivánunk ezzel részletesebben foglalkozni. Azt jegyezzük csak meg, hogy szines tárgyakról készült fekete-fehér felvételektől is elvárjuk, hogy szintónushelyesek legyenek, és felismerhetően rögzítsenek minden, a szem által észlelhető részletet. Ezzel szemben a különböző hullámhosszúságú sugarakkal készített felvételeknek a szem által közvetlenül nem, vagy csak nagyon nehezen észlelhető részletekről kell viszonylag jól értékelhető képet adniuk. Az a többletismeret, amelyhez igy jutunk, jól értékelhető az egyszerű tárgyfotó és a különleges módon készített felvételek közvetlen összehasonlításával. A különleges felvételek készítésének legnagyobb jelentősége festett kerámia tárgyak esetén van. Szerencsésnek számit az az eset, ha az eredeti festett vagy rajzolt réteg épségben, jól tanulmányozhatóan megmaradt, az általános inkább a kopott, sérült, nehezen értékelhető felület. A vizsgálati feltételek nagymértékben javíthatók ilyen esetben az infravörös, illetve lumineszcenciás felvételekkel. Várható, hogy segítségükkel az igen erősen lekopott felületeknél is viszonylag jól értékelhető képet kapunk az eredeti állapotról. A zavaró szennyeződések, illetve részletek hatásának gyengítése éppúgy megoldható alkalmazásukkal, mint a lényeges részletek kontraszterősitése. Ez természetesen érvényes a látható tartományban készített felvételekre is, ha megfelelő szinszürőzést (monokromatikus fény előállítása) végzünk. A különböző hullámhosszúságú sugarakkal készített ultraibolya felvételektől ezen kívül elsősorban a felületi jellegzetességek pontosabb, jobban értékelhető rögzítését várjuk. Jóllehet, hétköznapi értelemben nem szokás a radiográfiás vizsgálatot a fototechnikai eljárások közé számítani, most mégis itt említjük meg, mert annak ellenére, hogy technikailag másképpen végezzük, lényegét tekintve mégis hasonlít az előbbiekhez. Igen nagy előnye az eljárásnak, hogy a vizsgált anyag belsejéről is felvilágosítást ad anélkül, hogy szét kellene azt vágni, vagy más egyéb utón roncsolni. Nagyon jól tükrözi a röntgenfelvétel a kerámia tárgyak anyagának durva szerkezetét, a benne előforduló inhomogenitások eloszlását, méretét, formáját, a falvastagság változásait stb. Röntgendiffrakciós vizsgálat A röntgendiffrakciós vizsgálat hagyományos értelmezés szerint roncso- lásmentes eljárás, mert a vizsgált anyag kémiai értelemben valóban nem változik, további vizsgálatokra alkalmas marad, de a műtárgyak esetén mégis éppen a mintavétel szükségessége miatt roncsolásos eljárásnak számit. A minta tömegigényét tekintve két megoldás kínálkozik, a kamrás és a diffraktométeres vizsgálat. A kamrás eljárás során néhány tized mg anyagról röntgenfilmre készül a diffrakciós felvétel, amelynek kiértékelése azonban kétségkívül lényegesen több munkát igényel, mintha diffrakto- méterrel dolgoznánk. Ez utóbbi módszer igen lényeges hátránya viszont az, hogy a vizsgálathoz szükséges minta tömegigénye két-három nagyságrenddel nagyobb. A röntgendiffrakciós eljárás segítségével vaskori, népvándorlás kori 37
