Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Duma György: Földben fekvő cserépedények átalakulása
DUMA György Földben fekvő cserépedények átalakulása Az agyagok közös sajátossága, hogy - kolloid tulajdonságaik megszűnésével, - égetett állapotban, már vizzel nem áztathatok fel. A restaurátori gyakorlatból azonban jól ismertek azok a cserépanyagok, melyek viz behatására megduzzadnak, repedeznek és szétesnek. Némely esetben megfigyelhető, hogy a cserépedények repedései nem a rájuk nehezedő' föld mechanikai hatásától, hanem az anyaguk térfogatnövekedésétől, duzzadásától származnak. Kivételesen előfordulnak olyan égetett agyagedények, melyek töredékeit már nem lehet a talajtól elkülöníteni, s igy csak a környező földanyaggal emelhetők ki. Nem lehet kétséges, hogy ezeknek a kerámiáknak az anyaga a betemetettségük óta eltelt idő alatt jelentős változást szenvedett, s annak okát, a talajban való fekvésükkel összefüggően kell keresnünk. Tapasztalatból tudjuk, hogy abban a hőmérséklet-tartományban, melyen belül a cserép, a gyakorlati szempontból megkívánt szilárdságát eléri, az agyagok sulyveszteséggel járó átalakulása már befejeződött. Önként következik, hogy - kivételektől eltekintve - az ujraégetés alkalmával, vagy az égetési hőmérséklet további emelésével, újabb súlycsökkenés már nem észlelhető. Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy az ásatások alkalmával felszínre kerülő kerámiai anyagoknak gyakran igen jelentős izzitási veszteségük van. Mivel a hevítésük alkalmával bekövetkező súlycsökkenés elsősorban vizleadással kapcsolatos, bizonyos, hogy a cserépanyagok a talajból felvett vizet részben csak magasabb hőmérsékleten eltávolítható alakban, "maradandó vizfelvétellel" képesek megkötni. A közvetlenül vizzel érintkező égetett kerámiai nyersanyagok maradandó jellegű vizfelvételét már régebben tanulmányozták, s azt az agyagásványok reverzibilis vizfelvételével, - rehidratációjukkal - értelmezték. Azt tapasztalták, hogy az említett vizfelvétel csak meghatározott hőmérséklet- tartományon belül kiégetett termékeknél következhet be és nagymértékben függ a nyersanyagok ásványos összetételétől, az agyagásványok minőségétől és mennyiségétől. * Az agyagásványoknak a viztelenedésük után, a levegőből is lehet maradandó vizfelvétele, ennek mennyisége azonban az eredeti mértékét nem éri el^, az erre leginkább alkalmas miteknél sem. ^ Szobahőmérsékleten telitett gőztérben, 600 C° hőmérsékleten égetett illit- nél is tapasztaltak vizfelvételt. Megfigyelték, hogy 700 C° feletti hőmérsékleten az illitnek a viz maradandó megkötésére már nem alkalmas módosulata keletkezik4. A rehidratálódott illit szerkezete a montmorillonité- hoz vált hasonlóvá^. Az agyagásványoknak korábban irreverzibilisnek tartott viztelenedése^ magas nyomású és hőmérsékletű gőztérben reverzibilissé válhat. Az agyag28
