Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Duma György: Földben fekvő cserépedények átalakulása

ásványok között legkedvezőbben megy végbe a kaolinit hidrotermális vizfelvétele, - rehidratációja - melyet már századunkat megelőzően is megfigyeltek7. A kérdéssel az eltelt idő óta számos tanulmány foglalkozott.

A vizsgálatok azt mutatták, hogy a.viztelenedett kaolinit hidrotermális hatásra történő visszaalakulása is csak meghatározott hőmérséklet-határokon belül lehetséges. A viztelenedett kaolinit a "metakaolin"8, még jól rehidratálható®, a hőmérséklet emelkedésével azonban e tulajdonságát fokozatosan elveszti, 800 C° hőmérsékleten égetett terméknél még kimutatható a rehidratáció10« 11. Az átalakulás soha sem tökéletes12, a felvett viz az eredeti víztartalomtól eltérően kötődik meg2» ®. Irodalmi adatokból ismert, hogy alacsony hőmérsékleten égetett anyagok rehidratációs folyamatok hatására ismét képlékenyek lettekig Megállapították, hogy a jól kristályosodott agyagásványok vizfelvétele mindig jelentős2, a rosszul kristályosodott kaolinit rehidratálhatósága kedvezőtlen14. A hidrotermális kezelés után több szerző szilárdság-növekedést is tapasztalt15, ez azonban csak a jól fejlett kristályokat tartalmazó kaolinokból készült masszáknál fordult elő1®« 17. Kísérleteinknél minden esetben szilárdság-csökkenést tapasztaltunk, ami a fazekasagyagok agyagásványtartalmával jól értelmezhető. Hazai fazekasagyagjaink kaolinit ásványt csak kis mértékben tartalmaznak, a kristályai legtöbbször rosszul fejlettek.

Feltehető, hogy az égetési hőmérséklet emelkedésével - a rehidratáció- val történő vizfelvétel lehetősége után - a felvett viz, a szilikátok felületén kémiszorbcióval megkötött OH-rétegekből áll18, melyeket csak igen magas hőmérsékleten lehet eltávolítani1®.

Többen megfigyelték, hogy a cserépanyagok vizfelvétele térfogatnövekedéssel jár20» i®, E kérdébt a mázrepedésekkel kapcsolatos gyakorlati jelentősége miatt újabban is behatóan tanulmányozták®1« 22.

E térfogatnövekedést általánosan elfogadott módon duzzadásnak nevezik20. Kivételesen több évig levegőn tartott, 1000 C° hőmérsékleten égetett cserépanyagoknál is észleltek kismérvű duzzadást vizfelvétel hatására2®. E jelenséget egyesek a permutit struktúra keletkezésével magyarázzák24. Bizonyos, hogy a duzzadásnál döntő szerepe van az újonnan keletkezett, rehidratálódott agyagásványoknak25.

Az elmondottakból önként következik, hogy a természetes körülmények között, nedves környezetben - talajban - lévő kerámiai termékek, az égetési hőmérsékletüktől és agyagásvány tartalmuktól függően, alkalmasak lehetnek a víznek mind adszorpció, mind rehidratáció utján történő megkötésére. Mivel a rehidratáció sebessége a hőmérséklet csökkenésével rendkívül lelassul, azért az ilyen folyamatok a talajban csak rendkívül hosszú idő elteltével mehetnek végbe számottevő mértékben. Az égetett agyag természetes körülmények között történő átalakulását éppen ezért elsősorban a régészeti feltárások alkalmával felszínre került cserepeknél figyelhetjük meg. Ezeknél mind a kedvező vizfelvételhez szükséges alacsony égetési hőmérséklet, mind a behatás hosszú időtartama a legtöbb esetben biztosítva volt.

Mivel a kerámiai nyersanyagoknak és az égetett termékeknek hőmérséklet függvényében jellegzetes hőtágulása van, azért az edények anyagában végbement változások dilatométeres vizsgálatokkal is jól követhetők. A földben feküdt, huzamosabb ideig nedvességgel érintkezett égetett agyagok di- latogramjainak kezdeti szakaszán csaknem minden esetben olyan jellegze29