Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Morgós András: A műtárgyvédelem vegyészeti etikájáról
MORGÓS András A műtárgyvédelem vegyészi etikájáról A tárgyaknak Ugyanúgy van életük, mint az embereknek. Valamikor elkészülnek (megszületnek), majd egy idő után tönkremennek. Mig az emberek 60-80 évig élnek, a tárgyak anyaguktól és az elszenvedett betegségektől függő'en több száz, ezer, esetleg tizezer évig fennmaradhatnak. A műtárgy is, mint a földön valamennyi anyag, igyekszik eredeti állapotába visszajutni, szétbomlani, mivel a kialakítás számára kényszer állapotot jelent. Ezt a körforgást legszemléletesebben a fémtárgyak élete jellemzi. A földből kinyerik a fémet, a fémből elkészítik a tárgyat, ez élete folyamán különféle betegségeket szenved el (ezek kihatással vannak,az életére), majd teljesen szétkorrodeálva visszajut a földbe. A mütárgyvédelmi folyamat során főként arra törekszünk, hogy a tárgyat a betegségektől (levegő nedvessége, a levegő reaktiv gázkomponensei, természetes-mesterséges sugárzás /UV és IR/, rovarok, gombák, baktériumok) megóvjuk, igy élettartamuk csökkenését megakadályozzuk, vagy a régi betegségek kártételeiből kigyógyitjuk. A hagyományos restaurálás során a restaurátor kiválasztotta az általa megfelelőnek vélt anyagokat, majd ezekkel elvégezte a tárgy restaurálását. A modern restaurálás folyamata nem ilyen egyszerű. Itt a restaurátor és a természettudományos ismeretekkel (kémia, fizika, biológia) rendelkező szakemberek együttes munkájának eredményeképpen kellene a tárgy restaurálási eljárását meghatározni. A konzerválás és restaurálás anyagainak kiválasztásakor elsődlegesen figyelembe kell venni a felhasználandó anyagok tulajdonságait, valamint az alkalmazott anyag és a tárgy várható kölcsönhatását. Ezek közül a legfontosabb a reverzibilitás és a stabilitás fogalma. A kettő egymástól el nem választható. Ha egy anyag nagyon stabil, vele kezelve a tárgyat irreverzibilis kezelést végzünk, mivel az anyag a különféle behatásoknak (oldószerek, esetleg mechanikaiak) igen ellenálló, mert éppen ezért stabil. Irreverzibilis kezelés esetén a kezelőszer többé a tárgytól a tárgy tönkremenetele nélkül nem távolítható el. (Szerencsés esetben, főként kiegészítéseknél, mechanikusan leválasztható. ) Az anyag reverzibilitásának meghatározásakor tekintettel kell lenni az anyag öregedési folyamatára. Ugyanazon anyag a felhasználás után rögtön (pár év múlva) reverzibilisen eltávolítható, de ötven év múlva már az öregedés miatt úgy megváltozott, hogy nem távolítható el. így ötven év elteltével a reverzibilis kezelés irreverzibilissé változott. Azt mondhatjuk, hogy az operáció sikerült, de a beteg meghalt. Az öregedési folyamat összetettségét a környezet fent említett tényezői befolyásolják. Általában a szervetlen anyagok nem nagyon, a szerves (mü-) anyagok jelentősen öregszenek. Az öregedési folyamat modellezhető. Vannak un. öregitő készülékek, 142
