Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Tamás: Egy XVI. századi dísznyereg restaurálása
NEMES Tamás Egy XVI. századi dísznyereg restaurálása 1951-ben Budapesten született. Az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban érettségizett 1970-ben. 1972-ben a Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Csoportjánál (ma MRMK) helyezkedett el restaurátorként. 1975-ben felvették a Képzőművészeti Főiskola Tárgyrestaurátor szakára, ahol 1979-ben szerzett diplomát. 1978 óta a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumban dolgozik. A Főiskolán készitett dolgozatai: Egri szűr. 1975. (MRMK: 5. sz. ), Egy XVII. századi disznyereg restaurálása. 1977. (MRMK: 101. sz.), Rézüst, pestiskereszt, csontfésü restaurálása. 1977. (MRMK: 158. sz.). Bevezetés A disznyereg tulajdonképpen "csupán" a nyeregtakaró nemesebb, igényesebb elkészítésében különbözik a hagyományos, mindennapi használatra készült nyergektől. Funkciójában előtérbe kerül az esztétikum, használója társadalmi rangját hivatott kifejezni, amellett, hogy használati értéke sem sikkadhat el. Dolgozatom témája, a debreceni Déri Muzeum XVI. századi disznyerge is elsősorban esztétikai szempontból jelentős számunkra, épp ezért munkámban főként a restaurált disznyereg megjelenésével és típusával foglalkozom, s csak másodsorban a lószerszámmal. A tárgy teljesebb megismeréséhez azonban szükségünk van a nyereggel kapcsolatos alapismeretek áttekintésére. 1. A nyereg szerkezete, típusai fi A nyereg alakját maga a nyeregváz határozza meg, amelyet fából, bőrből, csontból, később acélból is készítettek. A fából készült nyerget négyhat részből csapolták össze, egy-egy rész alkotta a nyereg oldalát vagy talpát, ez feküdt a ló hátára, kettő vagy négy részből ’készült az első és hátsó összekötő rész, melyet kápának nevezünk. Az egyes részeket úgy illesztették egymáshoz, hogy a ló háta közepére nyomás ne nehezedjék, a nyereg közepe általában üres maradt - ezt nevezték nyeregkamrának. A disznyereg esetében a váz és az erre boruló takaró legtöbbször teljesen elkülönül egymástól. A takaró a puhább ülést szolgálja, ezt díszítették is. A nyereg és a takaró készítése legtöbbször két külön szakmát képviselt. A nyeregtakaró levehető volt, hétköznapi használatra egyszerűbbet tettek fel a vázra, ünnepi alkalmakkor kicserélték díszesebbre. Az ázsiai lovasnépeknél egy nyeregvázhoz sokszor ma is többféle takarót készítenek. * 157
