Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Tamás: Egy XVI. századi dísznyereg restaurálása
A nyergek több fajtáját ismerjük. A legelterjedtebbek az angol vagy úri nyergek. Ezt a tipust képviseli a futtató nyereg, a vadásznyereg és a női nyereg. Ezek a ló derekára fekvő oldallapokból, talpakból és az ezeket elöl és hátul összekapcsoló nyeregfákból állnak. Az elöl lévő villásan ereszkedik a ló bordáira, ezt nevezik fejfoknak. A hátsó nyeregfa a nyeregfar. A fejfokról kiemelkedő rész a nyeregkápa. A fa nyeregvázát az ülörésznél hevederekkel vonták be, melyre vásznat feszitettek, és minden oldalon leszögélték. A nyereg oldalára nyeregtáskát, párnát készitettek. Ezt vászonnal fedték, gyapjút, őz- vagy disznószőrt használva tömőanyagként. Ennek célja, hogy a lovas megvethesse a térdét, és a ló hátát a nyereg kevésbé törje. A nyerget, hogy a ló hátán ne mozogjon, gyapjúból, lenből vagy borból készült nyereg-, vagy lekötő hevederekkel a lovon keresztül vetve erősítették a másik oldalon lévő heveder csatjába. Általában négy hevedert kapcsoltak a nyereg fölé az úgynevezett szoritóhevedereket, amelyeket a ló hasa alatt vezettek át. Hogy a nyeregtakarót a ló izzadtságától megvédjék, a nyereg alakjára vágott nemezből készített, úgynevezett izzasztót vetettek a ló hátára. Az angol (úri, nói stb.) nyergek hátul párnázatlanok, ellentétben a német nyereg típusával, amelynek jellemzője a felálló hátsó kápa, amit hátul barázdaszerüen párnázott szarvasbórrel vontak be. 2. A magyar nyereg rövid története A honfoglalás kori nyereg könnyű volt, alacsony kápákkal; csak az oldaldeszkák feküdtek a ló hátára. Ez kényelmessé tette a hátrafelé dülö hátsó kápa használatát, a lovas számára lehetővé vált a kényelmes hátra- fordulás. A magyarországi nyergek mindvégig megtartották a legkorábbi - eredeti - magyar nyeregnek legalább néhány jellegzetességét, annak ellenére, hogy az évszázadok során a magyar fegyverzet- és lószerszámkészitést sok idegen hatás érte. 3 3. XVI-XVII. századi nyergek A restaurált nyereghez hasonló nyergek a XVI. század elejétől maradtak ránk. A Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek néhányat a legszebb darabok közül. Ezek első kápája a ló hátához viszonyítva merőlegesen föl-, felé áll. Ez a megoldás rokon az arab nyergekkel. Első kápaivük előre- álló, kagylóban végződik. A hátsó kápaiv kezdetben (XV-XVI. század) elő- rehajló. Az arab nyergektől teljesen eltérő, módon a hátsó kápaiv kiszélesedik, sokszor a nyereg széléig ér. A XVI. századból fennmaradt egyik legszebb nyereg Tiroli Ferdinand huszárfelszereléséből való. Külső megjelenésében igen hasonlít a restaurált nyereghez. Borítása selyem damaszt, ezüsttel és fehér fonallal átszőve, virágmotivumokkal diszitve. 158
