Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kerti Károly: Restaurátori technikák római üvegeken (Két III. századi üvegtárgy restaurálása)
Ugyanakkor a fáziskontraszt-mikroszkópfelvétele a replika módszerrel készült preparátumról jól mutatja, hogy a réteges mállás a kráterek összeolvadásával jött létre. A felvétel a folyadék okozta roncsoló hatásról készült, 60-szoros nagyítással. A palack egyes helyein az elüvegtelenedés nyomai is megtalálhatók. Az üveg vállától kiindulva a nagymértékű kristályosodás folytán pálcika és csillag alakú átfuródások keletkeztek. (VIII. t, 1, ) A "B" tárgy korróziója egyenletesebb. A kisebb, sűrűn egymás mellett elhelyezkedő kráterek mellett egy-egy nagyobb különálló kráter is megfigyelhető. Fénymikroszkópos felvételen (nagyítás: 80x) megfigyelhető az üveg külső felületén egy különálló kráter réteges szerkezete, és a kráter növekedésének szakaszai. A belső felületről készült fáziskontraszt-felvételen (nagyítás: 65x) gömbhalmazos achátmállás figyelhető meg. 4. Ragasztás 4.1. A ragasztás elméleti alapjai Amikor két szilárd testet összeragasztunk, a következő tényezőket kell figyelembe vennünk:- a ragasztandó anyagok belső szilárdsága;- a ragasztóréteg belső szilárdsága (kohézió);- a ragasztás felületén ható erők (adhézió). Kohézió. A ragasztandó anyag és a ragasztó szilárdságát a kohéziós erők határozzák meg. A kohéziós erők egyrészt elsőrendű kémiai erők (ionos és kovalens kötés), másrészt másodrendű nem kémiai erők (van der Waals erők, hidrogénhid kötés). A ragasztóanyagok esetében fontos szerepet játszanak a hidrogénhid kötések, mivel egyrészt erősitik az anyag kohézióját (lineáris és térhálós polimerekben a molekulák között hidrogénhidak is létrejöhetnek), másrészt az adhéziós erők egy része is hidrogénkötésekre vezethető vissza (epoxigyanták, poliuretánok, fenolgyanták). Adhézió. Szilárd anyagok felületén tartósan megkötődhetnek különféle anyagok. A tapadást az adhéziós erők biztosítják. Az adhézió leglényegesebb ' meghatározója az adszorpció. Az adszorpció lehet kémiai (kemiszorpció) és fizikai. A kemiszorpció kémiai kötőerők eredménye. Ezek az erők csak megfelelő anyagok párosítása esetén alakulhatnak ki, ezért a ragasztásnál a kemiszorpció nem tekinthető általánosnak. Általánosabb és ezért nagyobb jelentőségű a másodrendű kötőerők létrehozta fizikai adszorpció. Az adszorpcióra ellentétesen hat a deszorpció. Adott pillanatban a molekulák egy része adszorbeálódik, másik része deszorbeálódik. Ha a külső körülmények változatlanok, a két folyamat egyensúlyba kerül. Például a hőmérséklet növelése a deszorpció irányába tolja el a rendszert - csökken a ragasz.tási szilárdság. Átragasztásnál fontos szerepet játszik még a mechanikai adhézió. A szilárd test felületi érdessége megköti a rákerült anyagot. Egy jól érdesített felületet könnyebb ragasztani, mert a megnövekedett felület nagyobb mechanikai adhé- ziót eredményez. Az adhézión kívül az elektrosztatikus erők is meghatározzák a ragasztás milyenségét. Eszerint a poláros anyagok felületén a dipólusos molekulák úgy rendeződnek, hogy az ellentétes töltésű részek vonzzák egymást. Ezért biztosit nagy kötésszilárdságot a poláros anyagok poláros anyagokkal 85
