Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kerti Károly: Restaurátori technikák római üvegeken (Két III. századi üvegtárgy restaurálása)

történő ragasztása. Amikor térhálós ragasztókat utólagosan hőkezelünk, voltaképpen a dipólusok elrendeződését segítjük elő, mert magasabb hőmérsékleten nagyobb a molekulaláncok hőmozgása. ^

Felületi feszültség és nedvesítés

A ragasztás szilárdságát nagymértékben befolyásolja a ragasztandó felület, illetve a ragasztóanyag nedvesithetősége. Kutatások szerint jó nedvesítést az az anyag biztosit, amelyben az adhéziós energia megközeliti a kohéziós energiát. A felület nedvesithetőségét a felületkezelés befolyásolja. Minél érdesebb a felület, annál jobb a nedvesithetőség mértéke, és ennek arányában nő a huzó- és nyirószilárdság. Ahhoz, hogy jó ragasztást kapjunk, a fentiek alapján a következő tényezőket kell figyelembe venni:- az összeillesztendő alkatrészek anyagai;- a kötés alakja;- a ragasztóanyag fajtája;- a ragasztóanyag kezelése, felhordása, kikeményitése;- az illesztendő darabok vastagsága;- a kötés igénybevétele;- külső tényezők. 9

4.2. Az üvegragasztás anyagai és módszerei

Üveg ragasztásához ezek szerint olyan ragasztót kell választani, amely a viszonylag sima felületen is jól tapad. (Az illesztendő üvegdarabok rendszerint nagyon vékonyak. ) Fontos, hogy kellő szilárdságú kötést hozzon létre.

(A kiegészítésre is szoruló üvegtárgyak a megmunkálás során erős igénybevételnek vannak kitéve. )

Nem használhatunk olyan ragasztóanyagot, amelynek kikeményitéséhez nagy hőmérséklet szükséges, mert az üvegben feszültségek keletkeznek.

Olyan ragasztóanyagra van szükség, amelyből igen vékony filmet képezhetünk a ragasztandó felületen, ezenkívül színtelennek, illetve szükség esetén szi- nezhetőnek kell lennie. Kivánalom még, hogy a ragasztott darabok szükség esetén elmozdíthatok legyenek. (Sok darabból álló üveg ragasztásakor egy mégoly vékony ragasztófilm felvitele esetén is megnő a kerület, és az utolsó darabok beillesztéséhez a töredékek kismértékű elmozdítása válhat szükségessé.

Figyelembe kell venni a ragasztóanyag kiválasztásánál azt is, hogy a kiállítási tárlókban az erős megvilágítás miatt nagymérvű a páralecsapódás, ami egyes ragasztófajtáknál duzzadást, s ezzel a tárgy szétesését hozza magával.

Az utólagos elmozdithatóság igényét fő szempontként véve figyelembe, hőre lágyuló műgyantákat célszerű alkalmazni. A hőre lágyuló műgyanták közül elsősorban a lineáris szerkezetű vinilszárma'zékok és kopolimerjeik használhatók eredményesen. Igen kiváló tulajdonságú vinilszármazék a polivinil- butiral (PVB), amely polivinil-alkoholból butiro-aldehiddel kondenzáció utján állítható elő. Ragasztó készítéséhez oldószerként etilakoholt, izopropil-alko- holt, butil-alkoholt és aromás szénhidrogéneket használhatunk. A megszilárdult réteg sav- és lugállósága kiváló, szerves oldószerek viszont duzzaszt- ják, illetve oldják. A ragasztás úgy történik, hogy a PVB mézsürüségü olda86