Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Csáki Klára: Középkori desztilláló készülék sisakjának restaurálása

Felhasználásuk. Először a felületeket zsir- és olajmentesitjük, azaz letisztítjuk. Majd megvárjuk a teljes száradást és közvetlenül a palackból felhorduk a ragasztóanyagot. A felületek összeillesztése után kész a kötés.

A folyékony állapotú anyag a levegő' oxigénjének kizárásának következtében (a kötendő részek összezárásának pillanatában) azonnal kötni kezd.

A réteg folyékonyból szilárd halmazállapotba történő' átalakításakor térfogatcsökkenés nem mérhető'. Nagy kapillár-aktivitásuk, kúszó- és nedvesítő' képességük következtében a legkisebb hézagokat is önmaguktól tökéletesen kitöltik.

Az üveget Bedacryl és IS Cianakrylat felhasználásával ragasztottuk. Bedacryl - 122 X

szilárdító kopolimer; polibutil-metakrilát 40%-os toluolos oldata; kötési ideje kb. 24 óra.

IS Cianakrylat 12

Pillanatragasztó, végsó szilárdságát 12 óra múlva éri el (ld. Ragasztás - cianoakrilátoknál). Nedvességre érzékeny.

A kétfajta ragasztó használatára azért volt szükség, mert a biztonságosan összeilleszthető felületek ragasztására kitűnőnek bizonyult a gyorsan kötő IS, mig a lekopott, bizonytalan illesztések biztonságosabb, hiteles összeillesztéséhez viszont a lassan kötő Bedacryl felelt meg jobban. így a ragasztások melegítéssel korrigálhatok.

8/d Kiegészítés

Mielőtt leírnánk konkrét tárgyunk pótlásának módszerét, nézzük meg, hogy az eddigiekben milyen anyagokkal próbálkoztak. Amig nem ismerték fel és használták ki a műanyagok nyújtotta lehetőségeket, kísérleteztek

1. gipsszel való pótlással, 2. használtak viaszt, és 3. celluloid lapot. Miután mindegyiküknek megvolt a maga hátránya - átlátszatlanság, merevség, nehézkesség, többletsuly, az üveg és pótlás között fellépő feszültségkülönbség ... -, további lehetőségeket kerestek, és találtak is az önthető műanyagok restaurátori gyakorlatban való felhasználásával. A kiegészítésnek a következő kritériumoknak kell megfelelnie:

1. a régi és uj anyag jó megkülönböztethet.ósége;

2. önthetóség (a gyantáknak formába vagy edénybe önthetóknek kell lenniük);

3. szinezhetóség, ugyanakkor szintelenség bizonyos tárgyaknál;

4. átlátszóság;

5. UV-sugarakkal szembeni ellenállás;

6. az üvegéhez hasonló törésmutató (ez módosító anyagokkal oldható meg). Látjuk, hogy a felsorolt igények igen sokrétűek, nézzük meg ezek ismeretében a felhasználható anyagokat.

Epoxi öntógyanták*

Számos típusuk van: ezek között találhatók higan folyó és szilárd gyanták is. A feldolgozás módja a gyanta típusán kívül nagymértékben függ a térhálósitó anyagoktól is. Egyes gyárak kész összeállításokat hoznak for37