Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tóth József: A Tiszavárkony-hugyinparti avar temető anyagának restaurálása és ötvöstechnikai elemzése
fémréteg legkönnyebben a korróziós lyukakban felgyülemlett termékek felületén alakul ki, de nem egy esetben az egész tárgyat bevonja. Itt kapcsolódik a másik káros mellékhatás, A tárgy redukált rögös részei szikével lepattinthatók, de az egész felületet boritó Cu-réteg már csak erős savakkal távolitható el, A réteg leoldása szükséges lenne, mert a réz vörös szinével meghamisitja, lefedi a bronz aranyló világosabb színét, továbbá újabb potenciálkülönbségek alakulnak ki. Ilyen színváltozással (rézréteg) a Komplexonos tisztitásnál is találkoztam, de kisebb mértékben és ritkább esetben. Főleg akkor tapasztaltam rézkiválást, ha ugyanabba a tisztitó oldatba két különböző ötvözetű és szi- nü bronztárgy került. A világosabb szinü bronzok tisztitásának befejezésénél jó eredményt és helyes szint értem el 10%-os citromsavas oldattal.45 A bronzok tisztítását a mag nélküli tárgyak kezelésével és ezek műveleti problémáinak felvetésével zárom. A mag nélküli vagy nagy részben átalakult tárgyakra vonatkozó tisztítási szempontokat a fejezet elején már leírtam. Tisztítani az ilyen tárgyakat nem lehet, de konzerválni feltétlenül szükséges. A réz vegyületei közül a klórvegyületek azok, amelyek rendkívül ártalmasak a tárgyra. Oxigén jelenlétében és a raktárak levegőjének páratartalmától függően, kör- folyamatszerü láncreakció formájában, kisebb-nagyobb sebességgel addig támadják a még meglévő fémmagot, amig az teljes tömegében át nem alakul. Mivel a klórvegyületek az átalakulás közben térfogatot is változtatnak, a teljes szétporladás elkerülése érdekében még a mag nélküli tárgyakat is klórtalanitani kell. Erre a célra 3%-os Na-hidrokarbonátot használtam elektrolitként, és a tárgyat kátédként kapcsoltam. Anódnak rozsdamentes acélt, üzemeltetésre pedig 1-2 Volt feszültséget és maximum 200 mA áramerősséget használtam. A kis áramerősséget a tárgyon fejlődő hidrogéngáz mechanikai hatásának csökkentésére alkalmaztam. A folyamat lényege, hogy a kis mértékben oldódó réz-kloridok az elektrolitban disszociálnak, és negativ töltésük miatt a pozitív pólus felé vándorolnak, helyt adva újabb klórvegyületek kioldódásának. A rézvegyületek részben redukálódnak, részben más inaktiv vegyületekké alakulnak. 46 Ennek az eljárásnak az egyetlen hibája, hogy a rézvegyületek elvesztik a rájuk jellemző zöldeskék színüket, és a szemnek kellemetlen hatású barnás-fekete szint vesznek fel. Az ilyen megoldást csak töredékeknél és kevésbé fontos tárgyaknál célszerű alkalmazni. A kiállításokon is bemutatható fémeszközök klórtalanitásához előnyösebb, bár hosszabb ideig tartó művelet áz ioncserélő műgyanták használata. A tárgy klórtartalmától függően napokat, sót heteket vehet igénybe egy-egy ilyen kezelés, de az, hogy a tárgy igy megtartja anyagszerü szinét, szerintem megéri a fáradtságot. Az anioncserélésre Varion AD műgyantát használtam nitrátciklusban. A gyanta regenerálása 5%-os HNOg-ban történt. Az ioncserélő kásába helyezett tárgyat naponként kiemeltem, az oldatot megkevertem, és Cl-tar- talomra 0, 1 n AgNOg oldattal ellenőriztem. Miután az ellenőrző folyadékban az AgCl-csapadék további dusulása megszűnt (2-3 nap), üvegbetétes szürőtölcséren a műgyantát leszűrtem, mostam, majd regeneráltam, és újból a tárgyra vittem. Ezt a kezelést addig ismételtem, amig a klórvizsgálat negativ eredményt nem adott. A tárgy fakó zöld színe fokozatosan mélyebb árnyalatú kékeszöld színre váltott. 204
