Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Torma László: Magyar csontos nyereg a XVIII. századból
A nyeregtalpakat egy szélesebb deszkából - a hajlatokat később kialakítva - készítették. Nem ilyen egyszerű a kanalas kápák előállítása; ezekhez lehetőleg ágas fát használtak, amely már növésénél fogva alkalmasnak bizonyult kialakításukra. ^ Megvizsgálva nyergünket, nem ezzel a megoldással találkozunk, hanem egy darab törzsrészből alakították ki a kápákat kanalastól együtt. Éppen ezért, a szálirányból adódóan, törhettek le oly könnyen a kápakanalak szélei, s repedezhettek meg a szélek a diszszögek beütésekor. Á kápák és nyeregdeszkák összeillesztési módja, a farbor felerősítése sarkalatos kérdése a szerkezetnek. Különbözik a tiszafüredinek tartott nyergektől mindkét ponton. A szerkezet e része történeti kérdéseket is felvet, amennyiben az összeerősités a tiszafüredieknél szijjal történik, ez steppei jellegzetesség. A típus legkeletibb elterjedése eddig a magyar Alföld. 33 a másik megoldás, amellyel nyergünk - és ez az általánosabb - készült, a facsapos összeerősités. 34 Nálunk és keletebbre is általánosan elterjedt a nyeregdeszkák alsó felületének nyirfakéreggel való borítása. 35 a Nemzeti Muzeum kiállításán szereplő nyergek többsége ilyen, elefántcsontnyergeink alja is nyirfakéreggel van borítva. Valószínűleg azért, hogy a ló izzadtsága ne szívódjon be a faanyagba. Textúrájával diszit, felhasználása szimbolikus is lehet. A nyereg hajlatait követő csontlemezeket kicsiny csontszegekkel erősítették fel a favázra, a csont hajlitásához szükséges anyagokról és a hajli- tás módjáról csak újabb ismereteink vannak. A zöldszinü viasz spanyolozást ügyetlenül kimetszett mélyedésekbe kenték bele. Festés nyomai fedezhetők fel elefántcsontnyergeinken is. A felsorolt hasonló darabok is spa- nyolozottak, vagy a karcolásba bedörzsölt festéktől színesek. Minden csont lapot kereteznek még csontlécek, a kápa külső és belső széleit boritok szélesebbek. A faváz csonttal, illetve fakéreggel nem borított részeit karmazsinszinü bőrrel fedték, melyet részben ragasztással, részben fém diszszögekkel erősítettek fel. Érdekes ezeknek díszítése. Vékony köralaku lemez - melyen csillag és pontdiszités van - homorú belső felületére forrasztották a szegeket. A nyereg ülése külön készült vánkos, melyet később erősítettek fel disz szögekkel, csipkézett bőrcsikkal szegélyezve. Alul szövet, felül karmazsin szinü bőr, a kettő között szőrtömés, együtt varrták át láncöltéssel mindhárom réteget, "steppelés"-szerüen keleties mintát alakitva ki a varrások vonalával. 38 Anyagvizsgálat Az anyagvizsgálatok mind a restaurátorig mind a tudományos munkában egyre nagyobb jelentőséget kapnak. Egyedi adatok, statisztikák dönthetnek eSy~e8Y tárgy koráról, származási helyéről, segítenek a restaurátornak a legmegfelelőbb anyag, eljárás kiválasztásában. A múzeumi környezetben elvégezhető vizsgálatok szaporodásával egyre több információt kaphatunk műtárgyainkról. A restaurátorok a tudományos kutatás számára is fontos uj adatokat tudnak szolgáltatni. A faanyag. Az irodalmi adatok a nyergek faanyagát nem nagy megala174
