Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Torma László: Magyar csontos nyereg a XVIII. századból

pozottsággal határozzák meg. Nyárfa, 39 bik-, nyír-, tölgy-, körtvélyfa,40 hárs, juhar, bükk,41 nyár, eperfa, kőris, gyertyán, jávor, bükk43 szerepelhet készitöanyagként, A nyárfa említése mindkétszer Tiszafüreddel kapcsolatos, hársfa nyereg többször szerepel hadtörténeti emlékeink közt. Nincs elég vizsgálati anyagunk ahhoz, hogy egy készitohelyre avagy korra jellemző fajt állapíthassunk meg. Az adatok összegyűjtésével, újabb alapot nyújthatnánk a kutatásokhoz. Már most is kiválaszthatók lennének idegen eredetű nyergeink, melyek Magyarországon nem őshonos, vagy később betelepített fafajtákból készültek.

Vizsgálati anyagot a hátsó kápakanál törött részéből vettünk. A meghatározáshoz Schulze-féle macerátumot43 használtam, és többirányú metszetet készítettem (kereszt-, érintő- és sugárirányú metszetet). A kereszt- metszet mikroszkópos vizsgálata egyedül a hársakra (Tiliák) jellemző, az évgyürühatár és bélsugár találkozásánál lévő megvastagodást mutatva. Az edények több helyen körkörös elhelyezkedésüek. Az érintő és sugárirányú metszet beigazolta ezt az eredményt, és a macerátum vizsgálata is hozzásegített. Jól megfigyelhetőek a rostok jellemző végződései, az edények formái, sürü spirális falvastagodásuk. Ezek alapján a fa anyaga hárs (Ti- lia cordata).44 Elterjedési területe egész Európában egészen az Urálig, kivéve a Baltikum, Görög- és Olaszország déli része.

A nyeregdeszkák alsó felét boritó nyirkéreg jellemző texturáju, vizsgálatára nem volt szükség. (XVIII. t. 6. )

A csont és diszitése. Hasonló az eset a csontdiszitések anyagával. A vizsgálat csupán annak eldöntését engedi meg, hogy elefántcsont-e vagy sem. Textúrájának képe alapján az utóbbit fogadjuk el. Anatómiai jellegzetességet nem hordozó csontoknál nincs lehetőségünk meghatározni a fajt, de akkora csontja, melyből egy félkápa nagyságú lemez készíthető, csak lónak vagy szarvasmarhának lehet.

A csont zöld diszitéséből vett mintát, ásványi festékre gyanakodva, cseppelemzéssel vizsgáltuk meg.45 Félmikrokémcsőben 1:1 arányú salétromsav-desztillált vizben oldottuk a mintát, ebből a mintából szűrőpapírra cseppentve, majd ehhez rubeánsavat adva a sárgás csepp zöldre változott. Ez egyértelműen a réz szinreakciója. A szint a réz valamelyik vegyületé- vel (esetleg réz-karbonát vagy réz-szulfát) érték el.

Fém. Szintén cseppelemzéssel határoztuk meg a diszszögek anyagát. Ennek eredményét közvetlenül a restauráláskor használható tisztítószer kiválasztásához használtuk fel. A láthatóan vasszeg anyagának bizonyítását berlinikék reakcióval oldottuk meg. A forrasztáshoz ónt használtak. A sárgarézre cseppentett salétromsavat azonnal leitatva, nátrium-hidroxid hatására zöldesből kékre változott.

Textil. Textilből készült a kápák közé kifeszitett ülés, az ülőpárna bélése és varrószála. Az elvégzett alapvizsgálatok a következők:

Az ülőpárna varrószála: S-sodratu, két szálból, ezek közül az egyik sodratlan, a másik Z-sodratu, az égetési próba selyemre utalt, a szál sósavban oldódik. Az ülőpárna bélése: láncsürüség 11; vetüléksürüség 13; a szálhoz klór-cink-jódot adva sárgásbarna ibolya szinü, rézoxid-ammóniában oldódik, metilénkékkel festve kék szinü marad. Len vagy kender. Ülés-farvászon: a szál kémiai vizsgálata az előbbiével megegyezik.

A vizsgálat selyem, a másik kettőnél kender a feltételezés. A fénymikroszkópos vizsgálat döntötte el, hogy az ülés-farvászon kender, az Ulőpár- na alsó bélése pedig len.4® (XVIII. t. 7.)

175