Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Torma László: Magyar csontos nyereg a XVIII. századból
A kialakult alacsony építésű, két kihajló kápakanalas forma maradt fenn a XX. században is, mint "tiszafüredi"12 típus, mely megnevezéssel nyergünket is illetjük, igaz kissé jogtalanul. A nyergek elemzése, készítési ideje, készítési helye, analógiák Magyarországon, a készítő A karmazsinszinü borítás a favázat boritó zöld spanyolozással diszitett csontlemezeket keretezi. Csontlemezek borítják a kápakanalak külső és belső felét, a kápák egész külső felületét és a nyeregdeszkáknak a kápákon túlérő felső felületeit is. Ornamentális diszüek, kivéve a kápakanalak ábrázolásait. (XVIII. t. 1, 3.) A kápakanál díszítései: lovas sárkányöló Szt. György, fegyvercsoport, szárnyas griff, kandisznót órzó kanász. Ez utóbbi túl egyedi, a szárnyas griff pedig túl általános ahhoz, hogy az ábrázolás egyszerű, erőteljes volr tán kívül többet el lehetne mondani róla. A kápák és nyeregdeszkák barokkos ornamentikái erőteljesek, az előadás módja kissé ügyetlen, de gyakorlott kézre vall egységessége; készítőjének sokadik darabja lehetett. A felületet kitölti, még szervesen nem illeszkedő kacsokat is helyez az üresen maradt területekre. Az ornamentika első pillanatra egységesen barokknak látszik. Mégis, ha összehasonlítjuk az első és hátsó kápa ornamentikáit, különbség figyelhető meg a kettő között. Az első kápa (XIX. t. 1-2-3) dísze egységesebb ivekből, szimmetrikus virágszirmokból, levelekből tevődik össze, a hátsón (XIX.t. 4-5-6) egy uj. irányra - számunkra túldíszítettségre - mutató ügyetlenebb próbálkozás jelenik meg. Megbontja az ivet, ágakra szakítja, végére se levélnek, se virágnak nem mondható disz kerül, a virágok szirmai elfelejtik már szim- metrikusságukat, jobbra-balra hajlanak. Az ugyanarról a helyről kiemelt ornamentikák jól érzékeltetik ezt. Ezek a jellemző különbségek keverve a kilógó nyeregdeszkák csontdi- szein is megfigyelhetők. A kor megállapításához a hátsó kápán megjelenő kagylós disz ad támpontot. A XVII. század eleji ornamentikákon ezek még csupán domború köröcskék, 13 kinyílásuk és kagylós dísszé alakulásuk megközelítőén a XVIII. század közepén történik meg és a rokokóban teljesedik ki. Jelen esetben az ivekből - kihagyva a köröcskéket - Íves, kagylós disz lesz. A Néprajzi Muzeum leltárkönyve szerint a nyereg készítési ideje a XVI-XVII, század fordulója. A hátsó kápakanál hadijelvényei jellegzetesen kuruckoriak. Az egyik ábrázolt puskán szurony van, amely 1697-ben szerepel először a zentai csatában, *4 ennél korábbi nem lehet. Az ornamentika alapján pedig az 1750-es évekre tehetjük a nyereg készítésének idejét. Eddig kilenc hasonló darabra derült fény. Négy a Néprajzi Múzeumban, kettő a Nemzeti Múzeumban, egy. letétként a Mezőgazdasági Múzeumban, kettő Szegeden található. 13 Az ábrázolásmód és az elemzett hasonlóságok felvetik a kérdést, vajon céhes készitmény-e? A céhkataszter szerint nyergünk lelőhelyének vidékén, Késmárkon 1614-ben, Lőcsén pedig 1592-ben említenek nyerges céhet, Rozsnyón pedig 1604-ből ismerjük a kardkészitők-lakatosok-nyereggyártók 172
