Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Nemes Tamás: Egy XVI. századi dísznyereg restaurálása

A szál a mikroszkópi felvételek alapján is selyemnek ítélhető. A bojtos paszománt mikrofotója is a selyem képét mutatja. ^

A paszománt analitikai vizsgálata: szinlehuzás 10%-os HCl-val a színező pácot oldjuk. (Na-ditionit + hidroszulfitban nem oldódik.)

Égetési próba: gyorsan gyulladt, a láng magától elaludt.

Vegyszeres vizsgálat: cc. HC1 + szál = gyorsan oldódik

cc. HNOg + szál = gyorsan szétesik = sárga folyadék

Eredmény: selyem.4

b/ A bor vizsgálata, cserzési mód: A bélés cserzóanyag-kivonata (desztillált vizes áztatás után) + CH3COOH + Pb-acetát = csapadék (pirogallol csoport), A csapadék oldása vastimsóban + Na-acetátban = meghatározhatatlan szinü csapadék.

Eredmény: tölgykéreggel cserzették.

A bőrszíj: cserzóanyag + CH3COOH +- Pb-acetát = csapadék cserzóanyag + formaldehid + HC1 = csapadék Eredmény: növényi cserzés.

c/ A bor és a bársony között lévő papir több rétegű, kézi merevitésü papír, enyvvel felragasztva.

d/ A hímzéshez használt fémszál analízise: A hímzéshez ezüst- és aranyszálat használtak. Az arany lemez, az ezüst húzott, hengerelt, átmérője 0, 1 mm. Az arany és az ezüst vegyszeres analízise: 2 rész cc. HNO3 +

+ 1 rész deszt. viz + szál a kémcsőben hevítve, Ag + HNO3 = AgNOg (vizben oldva). Az oldat leszűrése után az arany visszamarad: csillog.

Az oldathoz HCl-t adunk: az ezüst klorid alakjában, fehér csapadékként válik ki. AgNOs + HC1 = AgCl (csapadék) + HNO3

A fehér csapadékos oldathoz ammonium-hidroxidot adunk, az AgCl komplex formájában oldódik: AgCl + NH4OH = Ag(NH3)2Cl + H20

Az ezüstszál minőségi vizsgálata: A vizsgálatot fizikai módszerekkel végeztük. ® A vizsgálat neve: karcpróba. Célja: az ezüst összetételének, ötvözöttségi fokának megállapítása. A vizsgálat eszköze az úgynevezett palakó. Ez egy Csehszlovákiában bányászott igen ritka (a platinánál drágább) erezetmentes kófajta. Neve: lidiai fekete kó. A mintaanyagból porcelán tégelyben 2-3 mm átmérőjű kísérleti anyagot olvasztottunk, ezzel karcoltunk a palakóre. Etalon felhasználásával a karc élességéből következtethettünk az ezüst tisztaságára. Ezután bizonyításként a karcot HgSO^- ban K-bikromáttal festettük meg (cc. H2S04-ban oldódik a K2Cr207 +

+ H20). A K-bikromát ilyen alakjában csak az ezüsttel ad vérvörös csapadékot.

A vizsgálat eredménye: az ezüst 950-970-es tisztaságú (95.-97% Ag, 5-3% Cu és egyéb szennyező anyagok). Az igy összekarcolt palakövet habkóvel ismét megtisztíthatjuk.

Ilyen finomságú ezüstszálat már a középkorban is képesek voltak készíteni. Az ezüstöt HNOg-ban oldották. NaCl-dal kicsapatták. Az ekkor keletkezett AgCl-ot faszénporral keverték össze, amikor is az AgCl regenerálódott, majd koksszal továbbhevitették. Ezt a folyamatot másodszor is megismételték, a tisztításhoz ekkor úgynevezett fedósót használtak.®

161