Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Nemes Tamás: Egy XVI. századi dísznyereg restaurálása

e/ A favázat boritó és a középső ülőrészen lévő vászon vegyszeres analízise: szinlehuzás 107o-os HCl-ban.

Égetési próba: a szál meggyujtva ég - magától nem alszik el.

Eredmény: az anyag len vagy kender.

Az égetés után fehér hamu marad: anyaga kender.

f/ A nyereg vázát alkotó fa vizsgálata: A hársfa (Tilia sp.) mikroszkópi képén keresztmetszetben, az évgyűrűk és a bélsugár találkozásánál ki- szélesedés található. A másik két metszeten az edénynyalábok láthatók, melyek hol sűrűn perforáltak, hol kevesebb perforáció látható rajtuk. A többi rokonfával ellentétben csak a hársfánál láthatók spirális falvastagodások. (A nyárfánál sincs falvastagodás. )

g/ Az alapfonalak, tömőfonalak és a fémszálak lefogásához, rögzítéséhez alkalmazott textilfonalak vizsgálata: az aranyhimzés alatti töltőszál égetési próbája: gyorsan gyullad - a láng magától elalszik.

Vegyszeres vizsgálat: cc. HCl-ban oldás; H2SOi|-ban oldás - selyem.

Az ezüstszál alatti töltoszál égetési próbája: gyorsan gyullad - a láng

nem alszik el.

Vegyszeres vizsgálat: rézoxid-ammóniákban oldódik - kender.

Az összeállításhoz használt fonal kenderből készült spárga, a szélek rögzítésére szolgáló kenderfonal eltávolításra került.

A nyergen alkalmazott készitéstechnikák a/ A fémszálas hímzés technikája

Az aranyozott ezüstszálak sodrottak. A három alapszál sodratlan selyem, erre az aranyozott ezüstszalag S-alakban van felsodorva. Az egész alapját képező cérna Z-sodra tu.

Az ezüst skófium selyemfonál köré tekert. 1 mm feltekert szakaszon kb. 18 mm hosszú ezüstszál van, A skófiummal való hímzést a következőképpen végezhették: elkészítették a hímzés magasságát és helyét adó töl- tószálakat. Ezután következett a tulajdonképpeni himzés.

A feltekert ezüstszál belsejében textil-' vagy fémszálat vezettek be.

Ezt a vezető szálat az anyag aljáról felszurták, ráhelyezték a megfelelő hosszúságú sodrott ezüstdarabot, majd az anyagon keresztül ismét le-, majd a következő helyre visszaöltötték és igy haladtak a hímzéssel.

b/ A nyereg vázát a hagyományos magyar nyereg típusának megfelelően négy darab fából készítették. (XVI. t. 2.) Kettő alkotja az oldaltalpakat, egy*egy pedig az első és hátsó kápalemezt. Az egyes részeket összecsapolták.

c/ A restaurált nyereghez láncbársonyt használtak. A láncbársony úgy készül, hogy a szövet szövésekor a láncfonalak - szövet által változó - bizonyos számánál a láncfonal és a vetülékfonal közé egy meghatározott vastagságú "rudat" vezetnek be, majd igy szövik tovább az anyagot. Egy-egy sor leszövése után ezt a rudat kihúzzák, és ezzel egyidóben az igy keletkező hurkokat a rúd által vezetett kés elvágja, bolyhozza. A szélek díszítésére szolgáló selyempaszomántot úgynevezett keskeny szövőgépen egyszerűen leszőtték.

162