Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Nemes Tamás: Egy XVI. századi dísznyereg restaurálása
4. A restaurált nyereg A nyereg eredetére vonatkozóan a debreceni Déri Múzeumtól nem sikerült egyértelmű felvilágositást szereznem. A nyereg méretei: Hossza: 80 cm, legnagyobb magassága az első kápa előtt: 55 cm, magassága az első kápánál: 50 cm, magassága a hátsó kápánál (a táblánál): 50 cm, szélessége: 35-60 cm. Leirása: A restaurált nyereg disznyer eg, amely két részből áll: a nyeregtakaróból és a nyeregvázból. A nyereg váza a magyar nyereg típusánál megismert szerkezetű, négy fából készült. Kettő a nyereg oldalát, talpát alkotja, ezek simulnak a ló oldalára, és ebből emelkedik ki elöl és hátul a két nyeregkápa. Ezek között a 7 cm széles vászonheveder feszül, (XVI. t. 6,) ellentétben a magyar nyeregnél megismert bor- vagy farszijjal. A vászonheveder a nyugati nyeregtipusokra jellemző megoldás. A kápák fél- köralakuak, a hátsó kápa középmagas (legnagyobb magassága 10 cm), széltől szélig ér, félkör alakban. A támla szélei kb. 30 cm hosszan ki- szélesednek, szalmával béleltek, puhán támaszthatták a lábat. Az első kápák előtt és a hátsó támla mögött egy-egy sorban aranyozott boglárokat találhatunk. A takaró anyaga fekete selyembársony. A fémszálas himzés ezüst és arany szálból készült. A széleken fekete paszománt maradványai - igen töredékes állapotban, rajta arany hengerelt szállal szőtt rojt. A nyereg váza fából készült, vászonszövetet ragasztottak rá, egyrészt, hogy a fa teljesen sima felületű legyen, másrészt, hogy a textilt kíméljék a sérülésektől, a ló hátát ne törje. A legnagyobb méretű a két oldaltakaró. Közöttük helyezkedik el az ülőrész. A két oldaltakaróra erősítették rá - az alsó bélésként szolgáló bőrön keresztül - a támlán lévő, kiszélesedő párnarészt. Ez az oldaltakaróról és tábláról lebontható. Az első kápa elején és a hátsó kápa hátán lévő bársony ragasztva volt, igy kezdetben ezeket külön-külön a helyükön hagytam. A nyeregöklüt boritó bársonydiszités süvegként borul az alatta lévő fára, melyre bőrt húztak. A fa beboritása bőrrel a bársony tökéletesebb, simább felfekvését szolgálja. Az első kápák hátán lévő himzés alatt - puhitásként - disznószőrt alkalmaztak, ez ugyancsak lebontásra került. Az egész nyeregtakarót a vázhoz rögzítették, ez arra utal, hogy előkelő személyiség birtokában lehetett. A vázon nem cserélgették - mint általában - a takarót. A rögzítéshez (kézi kovácsolásu) vasszögeket használtak. A nyeregtakarót leemelve a vázról, majd szétbontva több réteget különböztethettem meg. A nyeregtakaró egyik rétege bőr, a középső merített papír, a legfelső pedig maga a bársony. A három réteget a későbbi korokban rávarrt spárga rögzíti egymáshoz. A szíjak (szügyelő, farmatring) marhabőrből készültek. Ahogy a nyereg váza valószínűleg magyar készítő keze munkáját dicséri, olyannyira bizonytalan a nyeregtakaró készítőjének nemzetisége. A takaró motivumkészletében tipikusan magyar diszitőelemek nem lelhetők fel. A restaurálás előtti állapot A nyeregtakaró bársonya több helyen szétfoszlott, néhol hiányos, maga a bársony felülete majdnem száz százalékig lekopott. A himzés erősen sé159
