Múzeumi műtárgyvédelem 6., 1979 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Máté Imre: Egy i. e. V. -IV. századi bronzciszta restaurálása
Ezeket a felületeket, bár meglehetősen zeg-zugos alakzatot mutattak (akár egy térképfelület) meg akartam őrizni, ezért levédtem polivinil-bu- tirállal (PVB), s csak utána kezdtem a tisztitáshoz. Mielőtt azonban a tisztitáshoz kezdtem volna, az edény két fogantyúját leszereltem, hogy ne zavarjanak a munkában. Óvatosan széthúztam a fo- gantyuvégeket, melyek szerencsére még rendelkeztek fémmaggal, Zsiralkohol-szulfátos vizes mosással kezdtem a tisztítást. Az edény belső oldalán homokos, kavicsos rárakódás volt több helyen. Gyakori ke- félgetéssel el tudtam távolítani a durvább szennyeződéseket. Az edény felső peremére kövesedett homokos, kavicsos rögök lassan kezdtek meglazulni. (XII. t. 1.) Szikével a repedések alá nyúltam, és apró fakalapács- ütésekkel lassacskán sikerült lefeszegetnem'- a rárakódásokat. A tisztítás első fázisa után be kellett látnom, hogy a legcélszerűbb, ha kiszerelem az edény fenéklemezét, mert az nagyon rossz állapotban van, és ha együtt tisztítom az edénnyel, még jobban összetöredezik, (XI. t. 3a, b.) Gázlánggal körkörösen kilágyitottam az edény alsó peremét, mivel csak igy tudtam kihajlitgatni a peremezést annyira, hogy kiemelhető legyen a fenéklemez. (XI. t. 2.) így jobban szemügyre vehettem és megállapíthattam, hogy vizkőre emlékeztető barnásfehér réteg borítja az edény belseje felé eső oldalát. Úgy döntöttem, hogy teljesen letisztítom a fenéklemezt, mivel anyagszerüségét rontja a rárakódás. Nagy örömömre szolgált, mikor a letisztított belső oldalon előtűnt a sok-sok, bekarcolásból eredő görbe vonalka a szalagkarikák közötti részen. Különös kis díszítések ezek, sokkal határozatlanabb vonaluak, mint az alul lévők. Elképzelhető, hogy egy bronzkori fémmüvesinas első próbálkozásait láthatjuk. A fenéklemez belső felén azért dolgozhatott, mert itt nem volt feltűnő, ha hibázott. A tisztítást EDTE 5%-os lúgos oldatával végeztem. Tisztítás közben derült ki, hogy az edény több helyen nehezen hozzáférhető ott is, ahol de- formálódások, torzulások voltak. Erre megkíséreltem kézzel alakítgatni az egyenetlenségeket, de ez csak kevéssé sikerült. Ezután bükkfából készítettem alakitó szerszámokat (XII. t. 4.), hogy könnyebben célhoz érjek. Az egyik szerszámot negativ, a másikat pozitiv formára képeztem ki, a bordázatok méretének megfelelően. Készítettem egy fakalapácsot is, mellyel kíméletesebben• lehetett alakítani a törékeny bronzlemezt. A szerszámok munkafelületére puha juhbőrt ragasztottam. A szerszámok kialakításánál segítségemre voltak az edényrekonstrukció végzésénél szerzett tapasztalataim. 23 Nehezen boldogultam a hibák kijavításával, mert az edény anyaga keménynek bizonyult. Ezért ki kellett lágyítanom a bronzlemezt a kritikus részeknél. Úgy gondoltam, hogy elég erős az edény anyaga ahhoz, hogy kibírja a hőkezelést. Valóban, a kilágyitás hatására jóval könnyebben ment az alakítgatás. így viszont a levédett patinaréteg a hő hatására helyenként sötét barnásfekete réz-oxiddá (CuO) alakult át. Most már el kellett döntenem, hogy meghagyjam-e a maradék patinaréteget, vagy letisztítsam azt is. Mivel nem volt már olyan összefüggő, hogy a tárgy díszévé válhatott volna, a teljes letisztítás mellett döntöttem. Még mielőtt a tárggyal bármit is csináltam volna, készült róla két színes diapozitív kép, melyek kellően dokumentálják a letisztítás előtti állapotot. 120
